| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az első szerelem Ideje:: 12-01-2005 @ 01:23 pm |
|
|
|
|
Az első szerelem ( Encsinek)
A kisebbik lányom most először szerelmes.
Fel is tűnik, mostanában milyen csendes.
Fekszik az ágyon, s meredten nézi a falat,
Lassan felnő, s enyém ő sem marad.
Mi a baj – kérdem, s várom válaszát.
Könnyes szemmel néz, de remélem megbocsát ,
Ha tovább már nem kérdezem.
Látom rajta: ez az első , reménytelen szerelem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-01-2005 @ 01:23 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 12-02-2005 @ 11:27 am)
Comment: Reménytelen, de a legszebb az egész életben....Minden szerelem ajándék lelkünknek, még ha reménytelen is, többek leszünk tőle... Fáj amikor így vagy úgy vége, de aztán idővel szép emlék lesz...Neki is kívánom ezt...:))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 12-03-2005 @ 05:51 am)
Comment: Szia! Az bizony nagyon fájó, ha viszonzatlanul vagyunk szerelmesek. Ha ez az első szerelem, nem hiszem, hogy jó ez a fajta tapintat. A serdülők nehezen nyílnak meg egyébként is, ilyen esetben meg hatványozottan így van ez. Legbelül pedig vágyik rá, hogy beszélhessen róla, elmondhassa valakinek a szívfájdalmát: "ma rám nézett, rám mosolygott" "ma észre sem vett". A fájdalom nem oldódik, de egyrészét megoszthatom valakivel, és az már sokkal könnyebbé teszi az elviselést. Saját tapasztalatból írom, az első szerelmem nekem is reménytelen és viszonzatlan maradt. Persze, ma már nem fáj, de még mindig elérzékenyülök kicsit, ha valaminek kapcsán eszembe jut. Próbálj meg gyengéd cinkossággal közelíteni a lányodhoz, hátha neki is könnyítesz a kis lelkén, ha beszélhet róla. Rozika |
|
|
|
|
|
