I could upset the animate nature
I might as well overcome death
I could reate new Worlds far away.
A gonosz vonat kattogása
kísér a csillagok fényénél, és
remegő kiskutya tépdesi lábamat.
Viszketek, a kétségbeesés csipked,
és elmúltakra gondolok,
akiket az hiszem, ismerek.
Úsznék a folyón és medvét ijesztegetnék,
kéken sütne a Hold,
betakarna a hajam...
Nekem adták a tegnapot, toporzékoltam:
nekem a holnap kell!
És kezembe adtak egy üres diót.
Nem félek, csak rettegek, mert
a mindegy telepszik rám.
Engedj, kedves, hadd éljek már végre,
Kakaóscsiga nyálán csúszok a semmibe.
|