Add át magad
a vörösen izzó nap
simogató sugarának,
mi forró tüzével
szeretetet hirdet,
merülj el
a hűs vizű tiszta tenger
türkizkék habjában,
körülölel hulláma,
s kagylóként védi kincsed,
repülj te is
a suttogó kósza szél
szerelem-szárnyán,
hadd ringasson el
s szítson szenvedélyt dala,
érezd magadon
a zúduló nyári zápor
ajándék eső-cseppjeit,
mintha ütemes kopogása
maga lenne a szerelem szava.

Merre utad visz, ott vagyok én is,
talán fű a lábad alatt,
vagy sivatagban korty víz,
nézd, mosolyog az ég!
Szívem dobbanása léted ritmusa,
hisz' lelkem küldöm
hozzád puha takaróként,
mit rád borít félénken az éj.

Tegnap, ma és holnap,
most és mindörökké,
benned élek,
igen, halálomig benned égek.


/ Kedvesemnek /