[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 112
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 112


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Belvárosi románc (variációk)
Ideje:: 12-06-2005 @ 07:22 pm

Alapszituáció:
Adott egy férfi és egy nő. Legyen a nevük Ádám és Éva, de lehetnél te vagy én. Hosszabb ideje élnek együtt, és már mindketten belátták, hogy a kapcsolat megromlott köztük.
- Váljunk el –mondja a nő (vagy a férfi)
- Talán még rendbe lehetne hozni a dolgokat, hiszen annyi minden összeköt minket: a két gyerek, a lakás, de leginkább az együtt töltött idő. Utolsó próbálkozásként menjünk el egy házasságterápiára. Végül is mit veszíthetünk? –mondja a férfi(vagy a nő)

A pszichológus miután meghallgatta mindkét felet, együtt és külön- külön is, arra a következtetésre jut, hogy a kapcsolat alapvetően a megszokástól ment tönkre. Azt javasolja a párnak, próbálják újra kezdeni, mintha még sohasem látták volna korábban egymást.
- Talán segít, ha egy bárban találkoznak, és a feleség nem a megszokott módon viselkedik, a férj pedig éreztesse vele, hogy egészen elveszti miatta a fejét. A vágyat fel kell kelteni, de ha nem kap visszajelzést, akkor el is hamvad könnyedén. Persze ez csak egy javaslat, én nem dönthetek maguk helyett.

Egyes variáció:
A nő sírva kapcsolja be a harisnyakötőjét.
- Ekkora baromságot! Szajhának öltözök, csak azért, hogy elcsábítsam a férjemet! Bezzeg mikor megcsaltam, akkor nem kellett semmi, hogy boldoggá tegyen a szerelem. Mintha csak azért találták volna ki a hűséget, hogy szajhát csináljanak a feleségekből. Mennyivel egyszerűbb tisztességesnek nevezni egy nőt, aki hetente egyszer lefekszik a férjével, eljátssza a boldog hitvest, de hogy valójában mit érez ott legbelül az senkit nem érdekel. Glóriát raktak a boldogtalanság felé, csak hogy felmentsék magukat az emberek a felelősség alól, hogy saját boldogságukat nekik kell megtalálni. De legyen! Megteszem. Eljátszom a szerepemet. Hiszen tudom, hogy Ádám szeret. És én is szeretem, de ez már nem az a szeretet, amivel megérint az élet. Az élet elmegy mellettünk, mi pedig elhazudjuk magunknak, hogy még mindig szeretünk. Mert hazugság ez is. Én nem vagyok szajha!
A nő letörli a könnyeit, vastag sminket ken az arcára, hogy ne látszódjon a fájdalom, aztán mosolyogva belép a megbeszélt kávézóba. Ádám már a pultnál várja. Elkerekedik a szeme, mikor a feleségét ilyen kihívó szerelésben látja.
- Ó, egészen izgalmas! Egy kávéra meghívhatom? –és gyengéden végig simítja a nő kezét.
- Köszönöm, elfogadom, igazán kedves –mondja a nő, és maga is ledöbben, hogy a férje milyen lázba jött ettől az új szituációtól.
- Nahát, én nem is hittem, hogy milyen gyönyörűek a lábaid. Ezer éve észre se vettem –mondja zavartan a férj, és már maga sem akar szerepet játszani.
- Szóval szépek a lábaim –néz rá szomorúan a nő, és sírni kezd. Az arcán elmosódik a festék. – Szóval ez a szeretet. Én szajhának öltözök, csak hogy észre vedd: még nő vagyok mindig.
- Jaj, ne haragudj! Tényleg olyan ostoba vagyok, de a megszokás olyan észrevétlenül költözött az otthonunkba. Na, ne sírj már, kérlek! Mosdd le az arcodról azt a festéket. Nem, nem kell szajhának öltöznöd. Veszek neked virágot, és holnap úgy randevúzunk, mint két normális ember. Hülyeség volt az a pszichológus, de már legalább látom, hol hibáztam. Kérlek… Csak egy fél évet kérek.
- Nem tudom –szipogott a nő, és elment a mosdóba, hogy lemossa az arcáról a festéket.

Kettes variáció
A nő zavartan kapcsolgatja be a harisnyakötőjét.
Micsoda ötlet! Lehet, hogy igaza van annak a pszichológusnak! Mindig is kíváncsi volt arra, milyen lehet, ilyen szexis cuccokban végig vonulni az utcán. Csak ne lenne ilyen bonyolult dolog egy harisnyakötőt felvenni! Lehet, hogy tényleg az volt a baj, hogy ellustultak, és meg sem próbálták elcsábítani egymást újra.
- Igen! Amit megszerez az ember, azért már nem kell küzdeni. Akármilyen közhely, de igaz. A férfi vadásznak született, a nő pedig vadnak. Wow! Én leszek a vad! – és úgy nézett bele a nő a tükörbe, mintha magát is el akarná csábítani.
Vastag sminket tett az arcára. Úgy érezte magát, mint aki álarcosbálba megy. Igen! Játszani kell, hiszen attól ébred fel a vágy, ami elérhetetlen.
Ádám már a pultnál várja. Maga is megijed a felesége látványától. Mintha egy valódi kurvával lenne dolga.
- Szia szivi! Leülhetek –kérdi a nő, és olyan csábosan mosolyog, mintha ezzel keresné a kenyerét.
- Foglalj helyet. Meghívhatlak egy italra?
- Ó, te kis hamis! Nem lesz gyors a tempó? -és hamiskásan elpirul a nő.
- Te mindig ezt csinálod? –szól dühösen a férj –Olyan jól játszod a szerepedet, hogy nem is tudom mit csinálsz, ha én nem vagyok otthon.
- Megbolondultál? Én csak miattad… én soha nem csaltalak meg!
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Azt hiszem sosem ismertelek igazán.
- Azt hiszed magam miatt csináltam bohócot magamból? Szeretlek! Nem érted? –pattan fel a nő a bárpulttól és kétségbeesetten a férfi nyakába csimpaszkodik.
- Kérlek. Ne itt, majd otthon megbeszéljük –szól zavartan a férj, és lefejti a nő kezét magáról – Pincér fizetek!



Utoljára változtatva 12-06-2005 @ 07:22 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: soman
(Ideje: 12-06-2005 @ 08:26 pm)

Comment: Hármas variáció: A nő kéjesen kapcsolja be a harisnyakötőjét. Ahogy ujjaival végigsimít finoman ívelt combján; enyhe bizsergés fut végig érzéki testén. Mindig is erre vágyott, de eddig szégyelte volna felvenni a harisnyakötőt. Minden mozdulata tömény erotikát sugárzott. (Végre, az a pszichológus hozzásegíti a megoldáshoz.) Töltött magának még egy pohárral a gyöngyöző pezsgőből, majd elégedetten nézett a tükörbe. - Egészségedre Évike! - koccintott saját magával, miközben megcsodálta kisminkelt arcát. Mint egy zsákmányra vadászó kiéhezett nöstény oroszlán. Ádám már a pultnál várta volna, ha nem kerül egy eszeveszett dugóba. Türelmetlenül fészkelődött a taxi hátsó ülésén, míg izgalommal vegyes érzékiség tobzódott ágyékában. (Na, talán most változik valami. Óh, Éva!) A csábító alma gondolatára összefutott a nyál a szájában. - Kisasszony, meghívhatom egy italra? - Éva távolról hallotta a rekedtes hangot. Oldalra nézve, mintha Brad Pitt reinkarnálódott volna a 8.ker-i bárban. (Fantasztikus ez az alteregó, de lehet, hogy megtanult magyarul? Ahhh.) Zavartan válaszolt beleegyezve, majd szót tekintet követett. (Lehet, hogy Ádám vagy?) Már nem érdekelte. Mikor nyikorogva kinyílt a bár ajtaja - amit persze senki sem hallott, tekintettel a hangszórókból duruzsoló Cohen számra -, Ádám megbűvölve nézett körbe. Miután konstantálta, hogy Éva a Pitt arcú bárgyú pillantásába veszett egy ártatlan csók kiséretében, leült egy szőke nő mellé a bárpultra. Hamar tisztázták gyarló szándékaik materiális voltát, majd e csonka valóság felhős árnyába burkolózva áthajoltak a másik párhoz. - Pezsgőt? - A taxi négy utassal távozott. Valahol a város másik végén egy pszichológus elégedetten felsóhajtva megtörölte párásodó szemüvegét, miközben lelki szeme hangtalan pislantott a messzi távolba... Négyes variáció:.... ///Ne haragudj szemilla drága, hogy e belvárosi románc variációjába én is belekontárkodtam! :)))


Hozzászóló: khama
(Ideje: 12-06-2005 @ 10:04 pm)

Comment: Az én variációm az x-dik. A pszichológus ostoba, csak a pénzre hajt. Buta szerepjátékkal, jelmezzel és rekvizítumokkal nem menthető meg egy kapcsolat sem az őszinte beszélgetés, empátia, és egymásrafigyelés helyett.


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 12-06-2005 @ 11:13 pm)

Comment: Kedves Szemilla a két variáció tökéletesen van megfogalmazva, sőt ha Somanét is hozzáveszem, akkor talán minden lehetőséget ki is merítettetek a témában...Viszont ha ez így van, akkor mit lehet tenni a megszokás ellen? Az uj kapcsolat izgalmát nem lehet helyettesíteni. Szerintem a legjobb arra gondolni, hogy az új is hamarosan megszokottá válik.... Talán az életben a boldogságot rossz helyen keressük, talán nem az a borzongás, nem a vágy, az ami boldogít. Az csak hirtelen egy felfokozott érzés, mint a kábítószer, és minél többet próbálja az ember, annál nehezebb leszokni róla. Talán az igazi boldogságot a harmonikus kapcsolat, az egymásra figyelés, a szeretet, a bizalom adja.....Bocsika, csak elgondolkodtam....sajnos nálam is aktuális a téma.... Örülök, hogy olvastalak....:))))


Hozzászóló: EnolaG
(Ideje: 12-07-2005 @ 02:58 am)

Comment: nem szeretnélek körbetapsikolni, de tényleg jó. amúgy hol marad a humor (egyes éva kis kitérője a megcsalással pl egész jó. még mosolyogtam is rajta)? szerintem is több variáció van még, pl a pszichológus külön-külön beszéli meg velük a randit négy óra különbséggel, a másik természetesen nem megy el a talira, viszont a pszihodoki ott van, hát ha nincs ló... meg ilyenek.


Hozzászóló: EnolaG
(Ideje: 12-07-2005 @ 02:59 am)

Comment:


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 12-07-2005 @ 06:57 am)

Comment: "Glóriát raktak a boldogtalanság felé, csak hogy felmentsék magukat az emberek a felelősség alól, hogy saját boldogságukat nekik kell megtalálni. " Nekem ez az írásod mondanivalója, és örülök, hogy elmondtad! Másrészt a megszokás még nem okoz boldogtalanságot, attól függ, kit, mit kell megszokni. Na, meg az elfogadás olyannak, amilyen a másik, ez a legnagyobb maszlag, jól kell választani... ;)


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 12-07-2005 @ 07:42 am)

Comment: Azt hiszem az igazi bátorság akkor jön el, amikor nincs választási lehetőség. Mindezek ellenére, szeretem a több verziós végű írásaid :)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 07:51 am)

Comment: Soman:) Elnézően megbocsátom, hogy jobbat írtál az eredetinél:))) Igazán élmény volt olvasni!!!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 07:56 am)

Comment: Khama:) Nekem is vannak fentartásaim a pszichológusokkal, de azért bizonyára akad kivétel. És persze, mindenki ismeri a szabályokat, de a gyakorlatban valamiért mégis az számít tisztességesebbnek, ha az ember hazudja a boldogságot, és nem az, ha megkeresi azt.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 08:04 am)

Comment: Kedves Angyalka:) Máraival takaróznék: "A szerelem, ha igaz, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival?Ez az élet, de nem ez a szerelem." -így gondolom én is.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 08:05 am)

Comment: EnolaG:) szavad sem lehet! Soman kárpótolt mindenért:)) nekem nem tűnt olyan viccesnek, pedig lehet, tényleg az...


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 08:09 am)

Comment: Fata:)) (tulajdonképpen csak azt az egy mondatot akartam leírni -köszönöm!) - nem tudom, lehet-e jól választani, mert minden választás magában hordozza a halálát... ha két különböző ember kerül egymás mellé, akik jól kiegészítik egymást, akkor kevés a közös kapcsolódási pont, ha két egyforma, akkor a kiegészítő elemek hiánya teszi tönkre, szóval nem tudom... de valaki épp azt mondta a napokban: a legtöbb ember nem törődik a megszokással, csak akkor jönnek a kérdések, mikor valami megzavarja azt.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 08:12 am)

Comment: Luna:) az attól függ mit értünk igazi bátorságon... egyre inkább hiszem, hogy a szeretet tesz bátorrá, mikor már nincs választási lehetőség, akkor csak a kétségbeesett kapkodás működik. (szerintem)


Hozzászóló: hori
(Ideje: 12-07-2005 @ 09:12 am)

Comment: Csak a két variációról: szerintem egyik sem működik. Ezeket a dolgokat így nem lehet rendbe hozni.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 10:27 am)

Comment: Hori:) akkor rendben... szerintem se...


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 12-07-2005 @ 12:04 pm)

Comment: Szemilla, én nagyon szeretem Márai csiszolt mondatait, legtöbbet a gondolataival is egyetértek, de itt inkább a Kerlactól tanultakat mondanám: Márai is tévedhet. Ez az idézet számomra vigasztalásnak tűnne, ha ilyen sorokkal akarnék vigasztalódni, és nem hinni benne továbbra is, hogy a szerelem, az a boldogság. Hát mi értelme van élni valakivel, akihez semmi közünk sincs? Ej, sosem fogom megérteni...


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 12:40 pm)

Comment: Fata:) én meg erre csak azt tudom mondani, hogy nem való minden mondat mindenkinek...:)


Hozzászóló: Paulus
(Ideje: 12-07-2005 @ 01:40 pm)

Comment: A legnagyobb probléma, hogy nem ismerjük saját magunkat. Ha Ádám tudná ki ő valójában, akkor azt is tudná, mi kell Évának. És viszont. Leginkább saját magunkról van téves elképzelésünk, s ez azért van, mert alapvetően önzők vagyunk.


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-07-2005 @ 09:36 pm)

Comment: Paulusom:) Ez állati jól hangzik, csakhogy az ember egy életen át ismerkedik magával, mert hogy minden változó, csak Anna örök:)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds