Szívem máris ott van,
Minden pillanatban Veled dobban.
Vérem szalad, siet hozzád,
Mi ez a bennem lobbanó vágy?
Szinte már reszket a kezem,
Életem-életed... csillagfényem,
Apró kis tüzeket gyújtasz bennem,
Áriákat zeng a lelkem.
Úgy lennék szél, mi lágyan simogatná arcod,
Lennék zászló, ami hirdetné a harcod,
Úgy lennék madár, mi válladra száll,
Lennék víz, ami lágyan magába zár.
Fűként, illatoznék, miközben rajtam pihensz,
Vagy csillag, amin sóhajoddal pihegsz,
Úgy lennék erdő, rejteném titkodat,
Úgy lennék visszhang, őrizném hangodat,
Vulkánként tüzemmel melegítenélek,
Holdfényed lennék, mi beragyogná lényed,
Bogár, mely csiklandozza apró tenyered,
Szarvas, min a végtelenbe szökkenhetnék Veled.
Úgy lennék dal, csak Néked zengenék,
Napsugárként, csak Tenéked ragyognék,
Barlangként, visszhangoznám szíved dobbanásait,
Úgy lennék a férfi, ki vigyázná álmaid.
Lennék áldás, és takaróként Rád hullanék,
Szívemben szerelmünknek palotát emelnék..