Télapó útra készen,
Száz szánja van neki éppen.
Van, ki semmit sem rendel:
"Nem kell ajándék, nem kell."
Hófehér hamvas álom,
Hófehér kórházi ágyon,
Sápadt a gyermek arca,
Elgyengült kicsi karja.
Télapó szánja röppen,
Színezüst csillog a ködben.
Csillogó két szem rebben:
"Nem kell ajándék, nem kell."
Fáradt nővérek írnak,
Tegnap a nővérek sírtak,
Orvosok állnak tétlen,
G-sugarak a gépben.
Rénszarvas-szánon hozza,
Puttonyát vígan kibontja,
Hosszú szakálla - kender.
"Nem kell ajándék, nem kell."
Fájdalmát meddig bírja?
Kis feje kopaszra nyírva,
Tudna talán még kérni,
Szeretne ő is élni.
Puttonya fagyban, hóban,
Megtömve - minden jóval.
"Puttonyod, kérlek, tedd el,
Nem kell ajándék, nem kell."
Varjak a térre szállnak,
Orvosok csendesen várnak,
Cinke dalol a fákon,
Teste pihen vaságyon.
Télapó száll a szélben,
Száguld, hogy odaérjen.
"Ó, anya, kérlek, menj el!
Nem kell ajándék, nem kell."
Kórterem síri csendben,
Kettőhúsz! Dobban és nem ver.
Rénszarvas lába dobban,
Csillag-ajándék koppan.
Elviszi hátán messze,
Fényárban csillog az este.
"Messzire kell most mennem,
Nem kell ajándék, nem kell."
"Télapó, ne sírj; élek,
Ajándék nekem az élet,
Nem haltam meg az éjjel,
Csillag vagyok az égen."