| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Fagyott Advent Ideje:: 12-07-2005 @ 08:47 pm |
|
|
|
|
Ablakréseken kúszik be
mint a tél sóhaja a hideg.
Cikornyát von az üvegre
fénylő jégvirágból
remegő gyertyafényben,
odanyomott orrocskákban,
hazaváró szemekben
az adventet festi meg.
Lassuló kép..., az idő megpihen
mint feszített lepedő csak rebben az éjben
a decemberi hold fénye.
Rádhullik fénylő palástként,
szívedre borul, és megölel...
Hideg odakünn, fagyos ujjak
nyomják a kilincset
Meleg idebenn. Éledő virágként
bimbózik a csendes szeretet.
Szegfűszeg, s fahéj
mézként cseppen .
A szél is úgy susog
mint nagyanyám köténye
Tésztát gyúrnak odafönn,
s fellegekké dagasztják,
porcukorként szitálva kabátomra
nevet szemembe a hűs szél
hangjában csengőként
a megváltás reménye.
Csak nézem, s mosolyom mögül
lassan átnéz a benső idegen,
szaladnak mellettem az autók,
bezártan, s kockásan, ridegen.
Fényesre suvickolt arcok,
hibátlanra retusált szívek
pedánsan hajtogatott abroszok,
követeléssé züllött remények.
S az ég nem tésztát dagaszt már,
sötét fellegként tornyosul a való,
fahéj, és szegfűszeg helyett
mézként cseppen bennem a fagyott vér...
fázom. Hideg odakünn, s meleg idebenn
szaladnék haza, hozzád,
várjuk hát! A tél sóhaja ráfagyva ablakunkra,
ne nyomd oda az orrod! Fesse csak tele
jégvirággal,
nem várakozok tovább a világgal,
fogd a kezem, és zárjunk ki minden idegent!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-07-2005 @ 08:47 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 12-08-2005 @ 08:46 am)
Comment: Versed első része, gyermekkorom karácsonyt váró illatait, hangulatát idézte, szinte elringatott az emlékezésbe....:)))) A második rész hideg zuhanyként ömlött szívemre, magányt vágyakozást olvastam ki belőle.... Gyönyörű a versed...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 12-09-2005 @ 08:49 am)
Comment: Gyönyörű ez a vers! Nagyon tetszik. |
|
|
|
|
|
