[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kovacs_Tibor
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9075

Most jelen:
Látogató: 29
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 29


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: magyarirodalom.lap.hu
· 2: A Hegy - NeMo blogja
· 3: SOmannák
· 4: Zsefy Zsanett
· 5: Péter Erika honlapja
· 6: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 7: Sidaversei
· 8: Fényfa
· 9: vers zene.lap.hu
· 10: Orbia
· 11: Alkotó.lap.hu
· 12: Végh Sándor személyes honlapja
· 13: Ararát
· 14: Haász Irén weblapja
· 15: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 16: Janusvers
· 17: kortársirodalom.lap.hu
· 18: Hegedűs Csaba honlapja
· 19: Barátok Verslista honlaja
· 20: Máté László honlapja

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A kereskedő
Ideje:: 12-14-2005 @ 12:43 am

A kereskedő

Ha egy üzlet beindul

A leeresztett reluxák mögött alacsony, pókarcú ember rendezgette iratait. Közeledett az év vége, eljött az ő ideje. Sok ember utolsó tartalékát élte fel, egyetlen levegővételi esélye, feleslegesnek ítélt – természetesen korántsem felesleges – műszaki cikkeinek eladása volt. Hifi-tornyoktól, számítógépektől, fényképezőgépektől - egyszóval csupa látszólag luxusholmitól - kellett megválniuk. Aki nem volt ilyen helyzetben, az is hozzá fordult, hiszen nem akarta fecsérelni drága idejét.

Kinyitotta üzlete ajtaját, majd visszavonult hálója sarkába, figyelve annak minden rezdülését. Néhány perc múlva jó fellépésű, elegáns úr lépett be az ajtón.

- Jó napot kívánok. Használtcikkel is foglalkoznak ?

A kereskedő időközben felöltötte emberi álarcát.

- Igen, kérem. Miről lenne szó ?

- Több alkatrészt hoztam, és egy gépet. Ott vannak a kocsiban.

Kikísérte a férfit, és kitámasztotta az ajtót. Mire mindent az üzletbe hoztak, felmérte a helyzetet: egy – valószínűleg elkényeztetett - gyerek játékait látja maga előtt. Ez a szülő nyilván ingyen is otthagyná neki az egészet, ha egy kicsit is megerőltetné magát, de tisztesség is van a világon. Számítógép, monitor, joystick, egerek, billentyűzetek, végül egy egyszerű VHS videomagnó, és egy - már elavultnak számító – videokamera volt az asz-talon.

- Milyen a gép ? - Pentium III-as, 128 Mb RAM-al, egy 1 GB-s winchester-rel. Nem egy nagy szám. – válaszolt készségesen a férfi.

- „Hát, te sem vagy egy nagy szám, ami az alkut illeti.” – gondolta magában a pókarcú, majd hangosan folytatta

– A monitor ?

- 15 colos, TFT.

A monitor érdekelte a legjobban. Futólag végignézett türelmetlenül várakozó ügyfelén, akinek zsebében megszólalt a mobiltelefon. Elővette, kikapcsolta, majd visszatette a zsebébe. A kereskedő – kalkulátorral a kezében - határozottan sorolni kezdte ajánlatait az egyes darabokra, miközben egy-folytában leendő áldozata arcát kémlelte.

- A monitorért 20000, a videomagnóért 3000, a kameráért 15000 forin-tot tudok adni, amennyiben Önnek megfelel. Ez összesen, 38000 forint. A többit sajnos nem tudom átvenni.

A férfi tudta, hogy alacsony ajánlatot kap, ennél azonban többet várt. A kereskedő számítása bevált, üzletfelének minden perce drága volt

- Nézze, nekem nincs időm egyik helyről a másikra rohangálni. Tegyen ajánlatot az egészre.

A kereskedő ismét végigmérte, majd határozottan rávágta.

- Rendben, 45000 forint.

Kifizette ügyfelét, és – miután az távozott - elégedetten elővett egy kis, kockás füzetet, és beírta a vásárolt tételeket. Alig ért azonban jegyzetelése végére, amikor 35 év körüli, farmernadrágos, nyeszlett, szemüveges fiatalember lépett az üzletbe, amolyan értelmiségiféle. Tudta, hogy az ilyenek mindent jobban tudnak, vásárolni nem akarnak, egyszóval csak a baj van velük. Milyen egyszerű lenne az élet nélkülük.

- Jó napot kívánok.

- Jó napot kívánok, segíthetek valamiben ? – lépett vendége elé.

A fiatalember a számítógép-alkatrészek felé indult.

- Köszönöm, egyelőre csak körülnéznék.

- Csak tessék. – válaszolta hűvös udvariassággal.

Nem volt elragadtatva a gondolattól, hogy számítása bevált, szó sem lesz itt vásárlásról. Látogatója a monitornál állt meg.

- Ez mennyibe kerül ?

A pókarcú egy pillanatra felpislantott jegyzeteléséből, úgy vetette oda válaszát.

- 50000 Ft.

- Sok. – jegyezte meg lakonikusan a férfi, mintegy magának, és átment a másik pulthoz. Aztán gondolt egyet, és visszalépett a monitorhoz.

- Mi kerül ezen ennyibe ?

A kereskedő egyre idegesebb lett. Kinézett az utcára, ahol elkezdett esni az első hó, és egyre nagyobb lett a tömeg, majd letette jegyzeteit.

- Uram, nézze meg az árakat bármelyik más üzletben, ennél olcsóbban....

Nem volt ideje befejezni azonban mondatát, mert észrevette, hogy egy - első látásra komolynak ígérkező - vevő érkezett a boltba, oldalán egy reprezentatív - igen odaadónak ígérkező - hölggyel. Szó nélkül otthagyta a fiatalembert, és már siklott is készséges, széles mosolyával az új vevők elé.

- Jó napot kívánok. Miben segíthetek ?

- Egy komplett gépre van szükségem. A kisfiamnak kell.

A hölgy unottan nézelődött. Futó pillantással végigmérte a fiatalembert, aki még mindig a monitort vizsgálta. de gyorsan megállapította magában, hogy partnere messze túltesz rajta.

- Gondolom, újat szeretne venni. Mire fogja használni ?

- Játszani, hiszen még gyerek, de később szeretném, ha tanulna is rajta.

A kereskedőnek egyre jobban tetszett a dolog.

- És mennyit szán rá ?

A férfi természetesen nem akart szégyenben maradni társa előtt, kénytelen volt elővenni nagyvonalú énjét, a pókarcúnak pedig pont erre volt szüksége, már csomagolta is áldozatát.

- Nem lényeges. – mondta a vevőjelölt, miközben a fogát szívta. A kereskedő azonnal sürögni kezdett.

- Én ezt a konfigurációt ajánlanám. – mutatott egy prospektust a leendő boldog tulajdonosnak. Érdekes módon azonban a férfi nem ugrott ki a bőréből örömében, amikor megtudta a - valóban minden földi igényt kielégítő gép – közel félmilliós árát. A találékony kereskedő felmérve üzletfele reakcióját azonnal hátraarcot csinált. Új ötlettel állt elő.

- Persze, ha meggondoljuk, kezdésnek ez is elég lenne. – mutatott egy 270000 forintos összeállításra.

Némi töprengés után újra kiszemelt áldozatához fordult.

- A bővítés ráér később, nemsokára új generációt hoznak ki, érdemes megvárni. – hagyott kiskaput a férfinak, aki az ajánlat hallatán valamelyest megnyugodott, bár időközben ezerszer megbánta, hogy betette a lábát ebbe az üzletbe.

Körülnézett, és elégedetten konstatálta, hogy az eltelt rövid idő alatt újabb vásárlók érkeztek az üzletbe. Hiába akart azonban odasietni hozzájuk, kénytelen volt, egy – már 5 perce várakozó - férfit kiszolgálni, aki időközben telerakta a pultot számítógép-alkatrészeivel.

- „Ez is meg van szorulva rendesen.” – állapította meg magában. A fáradt, közönyös tekintetű férfi a pultra mutatott.

- Telefonon már beszéltünk, ezekről lenne szó. – mutatott üzletfele a pultra.

A kereskedő elővette számológépét.

- A floppy-ért 1000,...

A férfi ingerülten közbevágott.

- A telefonba 1500-et mondott.

Túl sok potenciális vevő volt a boltban, a kereskedő nagyon kényelmetlenül érezte magát.

- Ez nem valószínű.

Üzletfele igen határozottan reagált.

- Ez egészen biztos.

A kereskedő körülnézett, és megállapította, hogy már többen felfigyeltek párbeszédükre. Amennyire tudta, visszafogta magát.

- Sajnálom, uram, ezért akkor sem tudok 1000-nél többet adni.

A férfi arcán elementáris düh tükröződött.

- Tudja, mit ? Inkább éhen halok, minthogy magának adjam el. – mondta most már fennhangon, és gyors mozdulatokkal elkezdte összeszedni a pultra rakott alkatrészeket.

Most már az összes vásárló leplezetlenül őket figyelte.

- Viszontlátásra. – köszönt vissza az ajtóból a férfi, majd a dermedt csendben kilépett az utcára.

Barátunk újra vevőivel foglalkozhatott, ismét elemében érezte magát. A pultnál többen álltak már, egy egyszerűen öltözött házaspár következett. Élénk tekintetű, 10 év körüli kisfiuk éppen egy demonstrációs játékprogrammal volt elfoglalva.

Egy kis közjáték

Hiába vártak azonban többen is a kereskedő válaszára, tekintetét a kitáruló ajtó húzta magához, ahol egy irhakabátos, zömök, rövidnyakú férfi jelent meg. Becsukta maga mögött az ajtót, eltakarva ezzel járó motorú autóját. Elégedetten körülnézett az üzletben, majd mackós járással egyenesen a pulthoz lépett.

- Bocsássanak meg, gyorsan végzünk. – vetette oda a várakozóknak.

Meg sem várva reakciójukat, rögtön az üzlet tulajdonosához fordult.

- Megy a biznisz ? – kérdezte kedélyesen.

A kereskedő igyekezett közönyösen válaszolni, de sehogy sem sikerült neki. Hangján átütött valami különös feszültség.

- Úgy megy, mint máskor. Lopva vevőire sandított, akik unatkozva figyelték lapos párbeszédüket. A férfi továbbra sem zavartatta magát.

- Helyes. Gondolom, te is szeretnél karácsonyozni, nem akarlak feltartani. – mondta a váratlan látogató, miközben elégedetten végignézett a vásárlókon.

Újra a pult felé fordult.

- Ma vagy holnap, zárás után beugrom egy negyed órára.

A kereskedő megadóan bólintott.

- Jól van. Itt leszek.

Az irhakabátos széles mosollyal közönsége felé fordult.

- Hölgyeim, Uraim, Önök szabadok. Boldog Karácsonyt ! – üdvözölte őket színpadiasan, majd, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.

A kisfiú apja a kereskedőre nézett.

- Ki sem vette a kulcsot, el is lophatták volna a kocsiját, és nem egy két filléres darab.

A gondterhelt ember csak egy idő után figyelt fel rá.

- Neki ?! Barátom, maga nem ismeri az embereket. – jegyezte meg kényszeredett mosollyal.

- Netán a barátja ?

- Úgy is lehet mondani.

A kisfiú az apjához fordult, aki időközben már rájött naivitására.

- Apu, majd én elmondom.

A kereskedő meglepődve nézett a gyerekre, apja pedig rámosolygott.

- Jól van, fiam. – mondta neki, majd a kereskedőre nézve folytatta – Jó fantáziája van. Egyszer egy presszóban odajött hozzánk egy ember, elemezte kézírásunkat. Azt írta rá, hogy „Egy elejtett szóból érti a lényeget, felvillanó részletekből látja az egészet”. Időnként persze alaposan túllő a célon.

- Azért hallgasson rá, nagyon okos fia van. Te most ne figyelj ide. – szólt rá a gyerekre, majd a férfira nézve folytatta – Mit parancsolnak ?

- Néhány apróságra van szükségünk. Majd a fiatalúr elmondja.

Sokkal gyorsabban múlt el ez a nap, mint gondolta. Zárás után várt még fél órát, majd – miután megállapította, hogy hívatlan vendége ma már nem jön – megkönnyebbülten bekapcsolta a riasztót, bezárta üzlete külső rácsait, és elindult felfedező körútjára az időközben kivilágított sugárúton.

Soha nem volt még ilyen fontos számára a karácsony.

A kísértés

Első útja egy belvárosi cipőüzletbe vezetett. Végignézett az eladókon, és megállapította, hogy vannak még boldog emberek. Semmi gondjuk, fix fizetés, nincs rizikó, nincs különadó. Persze ennek az üzletnek is van tulajdonosa. Már-már megsajnálta magát, amikor odalépett hozzá az egyik eladónő.

- Jó estét kívánok, miben segíthetek ?

- Egy olyan cipőt szeretnék, amiben megjelenhetek egy színházban.

Körülnézett a polcokon, sebtében leemelt egy bordó, magasfényű cipőt.

- Ez mennyibe kerül ? - 55000 Ft. – hangzott a kijózanító válasz.

Lassú mozdulattal visszatette a polcra a cipőt, majd körültekintően megigazította.

- Igen, értem. – mondta visszahúzódva, nem mintha nem tudta volna kifizetni.

- „Egy monitor ára. Nem sok ez egy cipőért ?” – mormogott magában szinte hangosan.

Az eladónő végignézett rajta, majd némi mérlegelés után megszólalt.

- Mekkora összeget szán rá az úr ?

- Úgy 20000 forintra gondoltam. - mondta bizonytalanul.

Ekkor újabb vevő lépett az üzletbe, az eladónő zavarba jött egy pillanatra, de gyorsan megoldotta a problémát.

- Bocsásson meg, kérem. Szólok a kollégámnak. – mondta, majd intett egy, a háttérben álló eladónak.

- Gyere előre, az úr 20000 forintért akar cipőt venni. – mondta, és készséges mosolya már az új vevőket fogadta.

Az időközben megjelent eladó rögtön a tárgyra tért.

- Úgy nézem, az úrnak 43-as lába van.

Az úr nagyon meglepődött, a kereskedő pedig az eladónő fatális hibáján töprengett: „Még hogy 20000 forintért ? Megérdemelnék, hogy itt hagyjam őket”. Hangosan azonban csak ennyit mondott.

- Pontosan. Honnan tudja ?

- Ez a szakmám, kérem. – válaszolta távolságtartóan, de udvariasan az eladó – Milyen jellegűre gondolt ? Egy- vagy többszínűre, fűzősre vagy mokaszinra ?

- Nézzük meg a fűzőseket.

Miközben leült, az eladó egy másik polchoz lépett.

- Ezeket tudom ajánlani. – nyújtott át neki egy fekete, barna díszítésű, és egy fekete cipőt.

Sokáig vizsgálgatta a cipőket, az eladók már nem is foglalkoztak vele. Végül döntött: megajándékozza magát is ezen a karácsonyon. Az eladó által elsőként ajánlott fekete, barna díszítésű cipőt vette meg.

Gyorsan otthagyta az üzletet. Nagyon örült ajándékának, csak azt az átkozott 20500 forintos árat nem tudta kiverni a fejéből.

-    &    -

További írások: sztolar.fw.hu



Utoljára változtatva 08-04-2008 @ 12:28 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 12-14-2005 @ 04:17 am)

Comment: Szia Miklós! Írásod tetszett! A főhősöd utálatos, zsugori alak... De, hogy még önmagához is, ez már végképp kiábrándító. Gratulálok, Rozika


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 12-14-2005 @ 07:43 am)

Comment: Mire jött volna a csattanó, ott a link. Na majd megnézem. Tetszett, olvastatja magát a sztori, és sajnos nagyon-nagyon valóságízű :(


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 12-14-2005 @ 08:37 pm)

Comment: Nagyon tetszett...:))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.13 Seconds
pharmacy online