szerettelek.
(egy téli manuellavers)
'nemcsak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor. kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság-sürű és nehéz vérzés kiséretében. de nem minden vetélés merő veszteség. aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit'
(ancsel éva)
szerettelek.
s mire mentél vele?
elmentél te is másfele.
voltál eső, puhitottad a földet,
aztán mag, mely bennem ér földet,
gyökereztél, körbefontál,
tenyeremben virágoztál,
titokban nekem illatoztál,
majd túlnőttél, folytogattál,
tövist hoztál, meg is szúrtál.
szerettelek.
s mire mentem vele?
elmentem én is másfele.
élek mint felszeletelt kenyér;
szeltek, vagy magamtól adtam
már csak morzsaként maradtam
annak aki tényleg engem kér.
száraz héj alatt alig van ami él.
szerettelek.
s mire mentünk vele?
nem mentünk vele semerre
de tudom már amit olvastam eddig is
hogy aki egyszer viselős volt
tud valamit akkor is
ha elvetél.
szerettelek, és ez valahol bennem él,
a szó súlya ismét többet ér;
ha megint kimondom tudom:
nem ott végződik ahol véget ér. |
