[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 151
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 151


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Élni, és élni hagyni
-: Xiam
Ideje:: 12-27-2005 @ 02:03 pm

Fájdalom hullámzik a derekam, és hasam között. Ideje találkoznunk, beszélgetni.
Kinyitom a szekrényt, és leülök.

Nem nézek a szemébe, inkább kezemmel dörzsölöm az arcom, majd hozzákezd.

- Mi végre itt?
- Semmi különös, csak jöttem.
- Vérzel.
- Tudom.
- Be kellene kötni.
- Majd, nincs annyi kötszer.
- Ki elől menekülsz?

Nincs válasz, kommunikálni is csak nehezen. Hátradőlök, a kabátok megtartanak.
"Mi végre itt?"
A miérteket utálom, szerencsére nemcsak én. Feladatomat végzem, mint mindenki más, minden egyes lélegzetvétellel közelebb jutunk célunkhoz.
Rendeltetésszerűen, mint a karikacsapás.
Pusztítunk, ezért vagyunk itt.
Természet rendje szerint, születünk, majd elhalunk. A Föld született, és már agonizál.
Vajon miért kellett kiemelkednünk a többi faj közül?
Nyilvánvaló.
A fejlődés, a kutatások, a gondolatok, az érzelmek, mind a célt szolgálják. A Föld zsoldoshadserege vagyunk, feladatunk kegyes eutanázia.
Akárcsak a gombák a fa törzsén, élősködünk. Addig élünk mi is, mint a gomba, ha a fa nyugovóra tér, követjük őt.
Tökéletesen ki lettünk képezve, bármit teszünk, tudatosan, öntudatlanul, egyszer révbe érünk, és velünk ez a golyóbis is.
Semmi sem tart örökké. A pusztulásnak egyszer fel kell kapni a fejét, hiszen idő van. Megérett, majd elrohadt. Ennek így kell lennie. Csak hálát annak adhatunk, hogy nem te, ő, vagy én zúzom be a fejét az utolsó előtti embernek az utolsó csepp desztillált vizeletért.
És nem te, ő, vagy én fetrengünk a végtelen sivatag közepén, kiszáradva, tudva és várva az utolsó fújtatást, kimondva a sok ezer éve elfelejtett, elrejtett szót: Istenem.
Ha szásszor is nem vagy Istenem. Talán Te sem tudod, mikor jön egy másik életforma, valahonnan, távolról, küld szondákat ránk, vizsgálja a felszínt, és a sok elhullott fogsort gondolja természetes környezetnek, talán szellemeket lát, talán civilizációjának első nagy lépése épp az én koponyámon fog megszületni.

20 évesen úgy érzem, kiöregedtem. Se jobb, se rosszabb nem vagyok nálad, nem viselek divatosabb ruhát, csak annyi élelmet veszek magamhoz, ami neked is szükséges, se okosabb, se szebb, se tisztább, vagy bűnösebb.. Élünk, és élni hagyunk, de rohamosan vénülünk, te is, én is. A fejlődés. Ilyen fiatalon is érezheti az ember, a hatalmas rohanásban eljár felette az idő, az ő jelenetének vége, a következő kockák már nem róla szólnak.
Talán így jó, ez a természetes. Igazság az, hogy hamar vénülünk. Mennyi lehet hátra? Nem lényeg, nem is érdekel. Tudom, hogy végzem, és cseppet sem rémiszt a tudat. 30 vagy 35 év van hátra, esetleg kevesebb vagy több? Villamos, vagy a tüdőrák segít át a világokon, mindegy. Feladatom elvégeztem, mindegy, hogy sejtjeimet továbbörökítettem, vagy sem, megteszi helyettem más, egy lélegzetvétellel is szolgáltam feladatunk.

Még biztos találkozunk egy pár fekete kutyával. Találkozunk egy pár baráttal, egy pár érzelemmel, vagy emlékkel. Aki egyedül érzi magát, hazudik. Tied, övé, és enyém.
Örök barátaink vállunkon. Minden képen, minden emlékben, rezzenésben, gondolatban, könnycseppben. Barátaim, idő és az elmúlás.

Felszabadultan állok fel, szemembe nézek, búcsúzom, becsukom a ruhás szekrényt, a tükör ismét a kabátokra bámul.



Utoljára változtatva 12-27-2005 @ 02:04 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lacoba
(Ideje: 12-27-2005 @ 02:16 pm)

Comment: Én is ritkán belenézek. Szeretek neki őszinte lenni. Látom Te is! Tarts ki, még hosszú ideig kell hozzá igazat szólnod.


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 12-27-2005 @ 08:16 pm)

Comment: Írásod címét sokan megfogadhatnák....Tetszett a gondolkodás, tetszett a láttatás.....:))))


Hozzászóló: soman
(Ideje: 12-28-2005 @ 05:52 pm)

Comment: Írásaid érdekes gondolat ébresztők mindig. Most is.


Hozzászóló: EnolaG
(Ideje: 12-29-2005 @ 12:34 am)

Comment: hoszzú távon minden halállal végződik... (olyan könnyű okosakat mondani, mintha tényleg minden mennyire egyértelmű volna, pedig ez nem így van, most is, mint mindig a szívemből szóltál, úgy látszik neked is szembesülnöd kell vele, hogy kortünet vagy, akárcsak én, ez van, nem kell sírni, próbáljuk leplezni, de minek, minden depressziós kis ***** kortünet, nem is kell messzire menni, a huszonakárhanyadik kornak a tünetje, aki belegondol legalábbis az, a környezetszennyezés, meg minden, a saját embertársaink, méreg, és még csak értelme sincs... hát ebbe bele kell bolondulni.)(vagy legalábbis belehalni. de nem is az a ciki, hanem úgy maradni... (dzsezzmegaz))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.47 Seconds