Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Régi nyár Ideje:: 12-31-2005 @ 09:33 am |
|
|
|
|
A reménytelenség szürkés-barna egén fekete felhők takarják a tűz-vörös napot. Újabb zsákutca. Újabb csapda. Már nem érdekel. Lassan sötétedik. Az utcán alszom. Vagy egy váróteremben. Vagy egy lépcsőházban. Vagy nem is alszom. Reggel nem ébreszt senki. Senki nem kiván jó reggelt. Nincs is rá szükség. Dél körül kijózanodom. Bolyongok a város utcáin. Próbálok elvegyülni a tömegben. Menekülök a tekintetek elől. Leülök egy padra. A nap a szemembe süt. Nem gondolok semmire. Legalábbis próbálok. Létemben lézengek. Szédülök a melegtől. Száraz a torkom. Jól esne most egy sör. Olyan mintha ezt az egészet csak álmodnám. Bámulom a kirakatokat. Valamiféle rendszert, ritmust keresek az utca zajában. Lüktet az agyam. A kezeim remegnek. Homályosan látok. Szineket nem is. Csak árnyalatokat. Fehér-szürke-fekete. Minden olyan egyszerűnek tunik. Nem beszélek senkivel. Hozzám se beszél senki. Nem kell megmagyarázni senkinek, semmit. Mindegy mit csinálok, mindegy hogyan és mindegy miért. Senkit nem érdekel. Talán még engem sem. Minden mindegy. Nem emlékszem mikor ettem utoljára. Éhséget nem érzek, inkább valamiféle ürességet. Szomjas is vagyok...változatlanul. Végre sikerült hozzájutnom egy pohár sörhöz, ami felmelegszik mire a végére jutok. Lassan iszom. Kortyolgatok. Idilli magányomat megszakitja egy kérdés. Persze, adok tüzet. Szivesen. Kilépek az ajtón. Nem mondom hogy viszontlátásra. Nekem se mondják. Tovább megyek. Cél nélkül. Párszor körbe-buszozom a várost. Ez biztonságot ad. Elore tudom mi fog következni. A busz ugyanazon az útvonalon halad. Biztonságos monotonitás. Semmi előre nem várt fordulat. Kanyar jobbra, egy darabig egyenesen, majd kétszer balra és végül jobbra. És igy tovább. Át a városon. A lényeg, hogy ne maradjak egy helyben. Még ha céltalanul is, de legalább megyek valahova. A forróság nem enyhül. Legurul meg pár pohár sör. Olcsó, csapolt. Kezd hatni. Emlékképek kavarognak a fejemben. Összezavarodom. Rég lezártnak hitt dolgok, újra felszinre törnek. Nem akarom. Menekülök. Magam elől. A múltam elől. Az élet elől. Attól félek előbb, utóbb utolér. Egyszer eljön az idő amikor szembe kell néznem saját magammal. Egyszer. Majd... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-03-2006 @ 04:31 pm
Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 12-31-2005 @ 02:56 pm) Comment: Egy versrészletem a hozzászólásom:
"Írj! Megéri!
Így lelked sem szomjazik,
S Te sem maradsz
Egy üres pohár!" |
|
|
|
|
Hozzászóló: joyce_b (Ideje: 12-31-2005 @ 03:00 pm) Comment: Lacoba, köszönöm a hozzászólást. Ez az "irás" egy kamaszkori kalandozásom emléke, amikor 5hétre megszöktem a szülői házból, huh de rég volt... |
|
|
|
|
Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 01-02-2006 @ 04:27 pm) Comment: Köszönjük. (Tetszett a "Létemben lézengek.") /B.Ú.É.K. - Á.E./ |
|
|
|
|
|