A földangyal szárnyalása
Szemedbe porszemet sodor szellő Homlokodra gond borul, mint felfő Arcodról legördülő könnycsepp; az eső Szomorú érzés, ha rád borul köd.
Megpihenve lelked újjá éled Virágok neked nyílnak és véled Mikor tőled segítséget kérnek Angyalszárny a hátadon pompáz.
Jöhet hóvihar, vagy tán forgószél Benned új remény, s az erő kél Szívedben mindig nyár van sosem tél Mikor másoknak hasznára lehetsz.
Földangyal, te örömmel segítő A szeretet ereje létező Lelket erőssé tevő, szívet védő Ez, mi éltet, mi repít, mi fényez.
Mandula Sz. Leila Szolnok, 2006-01-04.
|