Tudjuk jól, hogy amit élelmiszerboltokban vásárolunk és amit aztán megeszünk, hemzseg az európai autósztrádákról elnevezett adalékanyagoktól. Némelyektől csak rákosak leszünk egy kicsit, másoktól pedig bebábozódnak lábujjaink, aztán néhány hét múltán egy tavaszillatú reggelen azt látjuk majd, amint bütykös nagylábujjunk tarka-barka szárnyakon illan tova az útmenti óriáspószterekről mosolygó, bankhitelt kínáló hölgyek mögött zöldelő fák irányába.
A McDonalds éttermek esetében valahogy fokozottan közszájon forognak az olyan hírek, hogy "a fasirt húsa marhának marha, csak annak öt lába volt...". Jómagam nem gyakran vendégeskedem gyorséttermekben, márcsak azért sem, mert kétezer forint fogyasztás után a szomszédos CBA-ban kötök ki, ahol újabb kétszázért jól is lakom. Ráadásul a sajtburgerben olyan sajtot találok, melynek színezőanyaga bizonyos hőfoknál sárga színből zöldbe vált, köszönhetően talán az Ankara-Triaz autópálya után elnevezett E233-nak. Azon alkalmakkor, amikor mégis ellátogatok egy-egy Mekibe, mindíg van valami, amitől megmarkolom a legközelebbi statikus tereptárgyat. Legutóbb például egy stopperrel találtam magam szemben, leszámítva az enyhén bandzsa, de igen kedvesen mosolygó kiszolgálót, aki egy 1910-es Chicago-i amolyan legális üzletet vivő család könyvelőjének napellenzős fejpántjában virítva mondta el nem túl nagy átéléssel szövegét, miszerint "fogadjunk, hogy hatvan másodperc alatt kiszolgállak, ha nem sikerül, kárpótlásul kapsz egy kiskrumplit és egy kisüdítőt." Rendelés után pedig elindul az óra.
Remek start után játékosunk máris a huszonöt deka jeget méri az így márcsak tíz mililiter kóla befogadására kész pohárba. Otthagyja az autómata alatt, majd irány a sali. A salihoz csirkeizék is járnak. Hat darab diónyi valami, melynek alakja eleve kizárja, hogy az valaha csirkének lett volna bármely alkatrésze. És valóban, csirkedarálékról van szó, melyet E190 (talán Szófia-Varna) tart össze, ezt pedig máshol nyilván golyóálló mellények tömőanyagaként hasznosítják. Újabb roham a sültkrumplikat sütő monstrum masinák felé, amilyeneket utoljára a Vészhelyzet c. sorozatban láttam, midőn épp erősen életben tartottak egy súlyos sérültet a hármasban. Ehhez az asszociációmhoz a hang is erősen hozzáadott, mely viszont minden túlzás nélkül olyan volt, mintha egy budapesti kórház intenzív osztályán járnék, ahol Dart Vadert próbálják életben tartani, miután Luke magára hagyta a második halálcsillagon, mely aztán reá is robbant. A hangok alapján mindenesetre a szalmakrumpli erősen fibrillál, és néha kamrai extrái is vannak.
Befut a mindezen körülményeket békésen tűrő kiszolgáló elém, kezében a fogadás tétjét képező plusz adagokkal. "Mivel nem sikerült kiszolgálnom téged hatvan másodperc alatt, ezért..." mondja ő, de közbevágok: "Hadd találgassak: kiskrumpli, kiskóla? Hetvenkét másodperce már elmondtad...". Nyújtom hát pontgyűjtő kártyámat. Reám emeli kockamargarin-olvasztó tekintetét és búgó hangon közli, hogy a kártyaolvasó rendszer nem működik. Igen, rémlik is valami. Másfél héttel korábban, amikor leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy színváltos sajtos burgeremet kóla ízű jéggel lekísérve fogyasszak, a bolt zárva volt. Amikor pedig arcomat a kirakat üvegére préseltem, azt láttam, hogy a régi Meki-specifikus pénztárgépeket újakra cserélik. És valóban, most előttem már nem az a tarka-barka papírbillentyűzetű gép volt, hanem egy új, fekete csoda, melynek már csak egy képernyője volt, ami érintésre számolta fel az ízes jeget és a színváltos sajtosizét.
A modernizációnak három alapvető eredménye lett tehát. Egyrészt a fekete csodagép fémelemeibe belemaratták a McDonalds emblémáját, hogy aki épp nem egy reklámra, vagyis fel, balra, hátra, jobbra vagy lefelé néz, az is tudja, McDonalds étteremben van. A másik változás az stopperóra szerint csak 12 másodperce vált világossá elöttem, nevezetesen hogy az új masinához csatlakoztatott régi kártyaolvasók nem működnek az új géppel. És ez valóban újdonság és mindenképpen haladás, hiszen amikor négy napja voltam az étteremben akkor az új gép sem kártyaolvasóval, sem anélkül nem működött, és ez a harmadik nagy változás. Ugyanis ezek az új fekete csodák Microsoft programokat tartalmaznak, ezek pedig márcsak elvből is kifagynak. Ez a helyzet azonban sokkal szerencsésebb, mint amit a Spektrumon láttam, aholis hasonló Microsoft szoftver harci cselekmény közben az britt királyi páncéloshadolysztály egyik harckocsijának taktikai elemző rendszerében fagyott ki. Ez pedig önnmagában megér egy külön misét...
Százhuszonnégy másodperccel a pulthoz való érkezésemet követően, miután átvettem rendelésemet és nyereményemet, továbbá elraktam pontgyűjtőkártyámat, kérdésemre a kedves pultos elmondta, hogy a nap végén a stopperek mérte részidőket kiértékeli a vezetőség. Vagyis aki többször lépte túl adott napon a hatvan másodperces időlimitet, az megnézheti magát... Ama kérdésemre, hogy vajon ez esetben felmerül-e az az inger a kedves felszolgálóban, hogy a csodálatos, möbetűvel is ellátott fekete masinát a boltvezető végbelén keresztül felnyomja a tüdejébe, hogy ott azt az ugyanebben az időben harminchárom másodperc alatt a vezető száján át letolt stopperórán törje szét, ő szeliden mosolyogva így felelt: "ááá..." Én mindenesetre hét másodperc alatt távoztam. |
