Kihányt Gondolatok:
THC és a Szellemem

Élesébbnél is élesebb a fény,
Homályosabbnál is homályosabb az éj,
A formák élesek,a hangok tompák,
Hunyorításra készetett a világosság.

Messzinél  is messzebre látok,
Hisz,jól tudom,ott a távol.
Csak titeket nem látlak,
Közelebbnél is közelebb lévő alakok.'

Ködalakok fesztelen,ritmustalan
Léptei riogatnak.
Élő feszületű,csontra aggatott ,
Sápadt bőrű testek,hordozónk,
(Szellemünk börtöne)
Rángatózik harmónikusan.

Füstölgő THC ködfátyol,
Teríti rám áttetsző köpönyegét.
Illetéktelen mosolyt,
Garázdálkodó vigyort gyűr  arcomra.

(Testem segítségével)
Falakat rombolok,mindig,hogy belássak,
Oda ahova nagyon nehéz.

S ilyenkor belelátok az emberek testébe,
Falaik,börtöneik legmélyébe.
Csak a saját rendszertelen húsba vart,
Testembe nem,
A csontokhoz vart lüktető erekbe sem.
Csak a szívembe.
Csordultig tele dühvel,és szerettel.

Szállj,csak szállj  szép szárnyakkal reptett lelkem.

(Ez a THC hatalma,ilyenkor nyugottab vagyok).
                                            Sendiert