****
(pár hónappal később)

Kevin a fejébe vette, hogy ha kell az életét teszi fel ennek a rejtélynek a megoldására. Elment egy nyelvészhez, miután minden nyomozás befejeződött a balesettel kapcsolatban, és lezárták azt az ügyet. Rá is talált New Yorkban egy híres nyelvész címére, és felkereste őt.
– Hello. Kevin Williams vagyok, velem beszélt telefonon.
– Áh igen… - mondta a doktor – Az én nevem Michael Connors dr. Szóval miben állhatok a segítségére. Valami izgalmas könyvet ígért nekem. – csapta össze a kezét izgatottan. Kevin előhúzta a könyvet a táskájából és rögtön a tárgyra tért.
– Nagyon fontos, hogy tudjam milyen nyelven íródott ez a könyv, és hogy mit tartalmaz – hangja egyre izgatottabb lett.
A doktor egy darabig forgatta, lapozta, olvasgatta, míg végül megállapította:
- Sumér. Sumér nyelven íródott. De én nem tudom mit tartalmaz, mert csupán felismerem, de nem beszélem ezt a nyelvet. Azonban meg tudom adni egy kollégám címét, aki biztosan le tudja önnek fordítani.
– Azt nagyon megköszönném. Kevin, ahogy megkapta a címet és a telefonszámot, azonnal indult is. Mobilról felhívta a férfit, és elmondta dióhéjban a történetet. Persze érdekesnek találta így azonnal fogadta is őt.
– Kell pár hét, hogy lefordítsam. Ez nem okoz gondot? – kérdezte a doktor.
– Dehogy okoz, csak tudjam végre, hogy mi ez az egész! Három hét múlva Kevin visszatért a férfihez, aki elég lestrapált állapotban volt.
– Jól van? Lefordította? – faggatta őt.
– Igen, és ez jó sokba lesz magának. Ami ebben a könyvben van… honnan szerezte?
– Az most lényegtelen! Mondja végre! Tudnom kell!
„Azt írja: ezzel az átokkal – mely a könyv elején van – fogva lesz tartva míg idő az idő a legfélelmetesebb és legborzasztóbb fenevad, mely erre a világra születhetett. Amerre jár, csak fájdalom, betegség, és éhínség marad utána. A férfi ki ez átok szolgája lesz, a legnagyobb bátorság, hogy őrizve tartsa a fenevadat, de ha megbabonázza őt, azzal elszabadítva, ismét a földre hozza a pusztulást.” – fejezte be a doktor.
– Ez… ez biztos? Szerintem valamit félrefordított – kiáltotta Kevin – Hogy lehet az? Hiszen ez nem lehet… ő nem lehetett a fenevad… mit tettem, Istenem, Úristen.- majd kirohant a házból.

****
(5 évvel később)

- Fiam, nemsokára le kell tenned a papi esküt. Készen vagy rá?
Kevin félrefordította a fejét és suttogva mondta a Papnak.
– Atyám! Először szeretnék meggyónni valamit, mi évek óta a lelkemet emészti fel.
Azzal bementek a gyóntatófülkébe és nekikezdtek.
– Hallgatlak Kevin.

“Évekkel ezelőtt volt egy balesetem. Rockbandám minden tagja odalett, csupán én éltem túl. Eltévedtem, és sérült voltam. Egy házban kaptam menedéket, hogy rendbe jöjjek, ahol egy idős férfi segített. Valamit rosszul tudhatott, hisz azt mondta, hogy a lelke csodálatos Neki… neki, kinek nevét többé kimondani sem merem. Azt mondta, a szeretet, a szerelem a gyógyír, és a kulcs a szabaduláshoz… és én belészerettem. Annyira imádtam őt, hogy semmi nem érdekelt, csak, hogy Ő szabad legyen újra, de elrontottam. A kisbetűs részt sosem olvassuk el Atyám, pedig az ördög a részletekben van! Elszabadítottam a pusztulást Atyám, a sok járvány, ami embertelenül megsokszorozódott a földön, az én hibám…” – zokogta Kevin.

– Ugyan fiam. Ez nem a Te hibád. Ez Isten akarata.
– Kérlek, oldozz fel, mert nem élhetek ezzel a bűnnel, így nem lehetek pap.
– Kevin. Miért akarsz pap lenni? Hiszel Isten jóindulatában?
– Igen… hiszem, hogy próbára tett, hogy vezekelnem kell bűneimért. Azért akarok pap lenni, hogy segíthessek azokon, kik segítségre szorulnak. Bárkin ezen a földön.
– Jól van hát. Feloldozlak bűneid alól. De Kevin, ne akarj több bűnt cipelni a hátadon, mely amúgy is eredendően ott van. Ne higgy többet bele. Rendben?
– Atyám, maga ezt nem tudhatja, hiszen nem volt ott.
Mikor kijöttek a fülkéből és elindultak az iroda felé, a Pap mobilja megszólalt. Röpke mosoly futott végig az arcán.
- Ez a modernizáció, ez alól mi sem lehetünk kivételek.
Azzal felvette és rövid beszélgetés után átadta Kevinnek.
– Egy hölgy keres, egy írónő.
Megbeszéltek egy találkozót, melyen interjút ad Kevin a most megjelent életrajzáról, melyet az utóbbi években megírt. Persze voltak részek, melyek máshogy lettek megörökítve, de ez maradjon az ő titka.

Másnap elindult a megbeszélt helyre. Izgult, hiszen még életében nem adott interjút, és meghallgatáson is csak évekkel ezelőtt járt. Azonban lelkébe a gyónás utáni megnyugvás költözött.
Belépett a kávézóba, ahol megpillantotta a hölgyet. Közelebb ment hozzá és felismerte… évek után még mindig, minden áldott éjjel kísértette az az arc.
– Eleonóra – sóhajtotta.
A nő csak nevetett, mikor élőben is meglátta Kevin papi egyenruháját.
– Drágám, Istent felejtsd el. Azt hiszed, ezt megbocsátja, hogy a földön elszabadítottad a pusztulást? – ismét nevetett – Akárhova is mész, akármit is csinálsz, Te csak az a valaki leszel, aki a fájdalmat elhozta közénk. A saját szememmel akartam azt látni, amit eddig csak olvastam a könyvedben. És meg akartam köszönni. – azzal felállt, hogy távozzon – Komolyan azt hitted a szerelem, az gyógyír? Ostoba, azt hiszed a rút arc volt az átok? - nevetett - Hát nem, a rabság volt az átok! Az Arc csupán a próba volt, hogy a lelked valóban tiszta e... – köpte oda megvetően egy gúnyos mosollyal.
Kevin magába roskadva ült még percekig, majd lassan visszatért a templomba. A feszület előtt térdre rogyott és megbocsátásért fohászkodott.
“Én nem ezt akartam, Istenem bocsáss meg nekem!”