Várlak Téged! Mint már hat éve, majd mindennap. De nem úgy, mint régen. Most HAZA várlak! Nincs kitalált indok,hazugság, mi távoltarthat tőlem. Ó,hogy GYŰLÖLTELEK! TÉGED! Nem őt, ki kínok közt probálta menteni a menthetetlent... Gyenge voltál! minden mondvacsinált ok elég volt, hogy ne gyere, hogy várjalak:hiába... De erőre kaptál egy gyönyörű nap. Már nem volt semmi, mi visszahúzhatott volna, ha hívtalak,ha vártalak... De ez már a múlté. Kár keseregni rajta. Várom,hogy halljam lépteid, nyisd az AJTÓNK, belépj,s köszönj: Helló Kedves! Hiányoztál...
|