Szállt a Lélek a világ felett,
új helyét kereste:
egy születendő gyermeket
kibe testet ölthetne.
Szép életre vágyott,jó szülőkre.
Kik várják,hogy végre
megszülessen.
De hiába keresett-kutatott,
mindenhol csak ármányt látott.
Szomórú,haragos embereket,
kik nem akarnak gyereket!
Hát új élete már sosem lesz!
Az előző csak egy pillanat,
oly rövid volt.
Még tízenöt éves se lett,
s már vege volt.
Akkor több nem jutott...
Szállt a Lélek ,szállt,
nem találta új otthonát.
Sírt lélek -szíve:
-Milyen világ ez,
hol nem kell a gyerek!
S akkor meglátott egy párt!
A nő ölelte az urát.
-Végre babánk lesz!
Szinte el sem hiszem.
Szülők leszünk mi is végre,
ezt akartuk már oly régen!
A Lélek boldog lett.
Végre otthonra lelt.
Ők majd örűlnek neki,
szeretik,és odaadóan
nevelik.
Jó apát s anyát talált.


Mert minden lélek,csak erre vágyik.