Te nem mehetsz be… Szemeddel kémleld csak az édes gyönge határt Hol kövér, zsíros föld gazdag lombot érlel Szusszan, ellegelész, s nyugodni tér a barom Benn-szülötte nem fél; Isten elé térdel Csak lásd, így akarom
Furulyaszó ring a köddel vont völgy ölén Kézi szőttesükkel bíbel’nek asszonyok Vágyón dúdolásznak, hazavárva kedvest Kinek könnyű teher vállain a robot
Te nem mehetsz be… Nézd őt, a szerelmest! Házában nem hal gyerek Körülfutják, ha jön, a kíváncsi lábak Vadvirágokból szedett csókillatú csokrom Rejti barna háta, s elkerüli bánat: Nem tudja ostorom
Mikor éj lep mindent, kijő, megáll, felnéz Összeköti rajjá a sok pont-csillagot Nyugodt jövőt gondol, múltra dőlve hallgat Övé a mindenség, s arcán a Hold ragyog
Te nem mehetsz be… Béklyód a csend, vigyáz, halál ölelget mohón Csontjaidból rak tüzet az átutazó Majd porrá lesz az is, széjjelszórja szél vakon Hogy nem marad belőle semmi mutató Hát lásd, így akarom
Őrizd a pusztát, mert másnak adtam azt ott Üvölts fel farkasként jeges téli éjre S hiába számold meg hontalan napjaid Amíg elérsz utad vágyott legvégére
2006-01-23
|