1971-ben egy csalódás után, azon botor gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy Én már tartós (értsd: egy életre szóló) kapcsolatra nem vagyok képes. És ha ez még nem lett volna elég, nem voltam képes randit megbeszélni.
Azon lányoknak, kikkel utunk egy-két óráig párhuzamosan futott – mert ismerkedni azért tudtam- csak annyit tudtam mondani:” Keress meg a kertben”.
Ám , mint a vándormadár, a botor gondolat is otthagyja ősszel a tavaszi fészket, egyszóval normális lettem.
A verseket csokorba szedtem. A címet a pásztorlányokra emlékezve adtam.
Fogadjátok, hát nyitott szívvel, megértő türelemmel e fura félév verseit.
Nosza!
3/1
Néha elmerengek lassú csókok hídján.
Szélfuvallat, palló megremeg.
A túlparton egy szépleány vár énrám.
Nem szeretem, mégis átmegyek.
Aztán egy hosszú, forró csók.
Elfulladó, lusta, szoros ölelés.
Néhány gyönyörhónap, suttogó kezek.
Egy visszanézés; ezt adhatom Én.
3/2
Vigyáz velem, mert ha átölelsz,
Szemed szememtől kér bús könnyeket,
Reád terítem lusta ölelésem.
Fölém hajolsz és elveszel egészen.
És aztán, ha időnk letelt.
Egy sikoly után súgom; elmegyek.
Átölelsz, csókolsz; maradj kedvesem.
Szemem szemedtől kér bús könnyeket.
Álmodban sírva hívod ölelésem.
Megszerettél és elvesztél egészen.
3/3
Tudom, hogy egyszer átölelsz,
S ajkamra csókolsz apró gyöngyszemet.
Szép szőke hajaddal idegtestemet,
S csókokkal arcom sürün befeded.
S majd lassú csábos csókok durva virradatján
Elhagylak lusta ölelések partján.
S fölém hajolva többé nem lehet
Ajkamra csókolnod apró gyöngyszemet.
3/4
Ne hívjon reszkető szemed!
Csillogó kézzel simítva arcomat.
Ne kérd lusta ölelésem!
Ne akard lassú csókomat!
Ne szólj; mert megteszem.
Veled leszek pár gyönyörhónapra.
S bár fájni fog, ha elmegyek,
Reszkető szemed, hiába hiv. vissza.
3/5
Ne nézz ily kedvesen reám!
Ne húzd mosolyra vérbő ajkadat!
Félek, hogy közelebb megyek,
Átölellek, s megcsókollak.
Nevemtől égő, boldog arcodat
Szép hajad fátyla nem takarja el.
Elhintem rajta csókvirágomat,
Nyíljanak majd, ha nem leszek veled.
3/6
Hát jöjj!
Ha annyira szeretsz.
Csókold véresre habsburg ajkamat!
Borulj reám védőn, csendesen!
Szorítsd belém lágy haragodat.
Hát jöjj!
És légy boldog velem.
Rabold el gyorsan nedves álmomat!
Csókszemű, durcás, drága Életem
Szeressük egymást, ameddig szabad.
3/7
Tiéd vagyok, mond mi kell!
Élvezd ki minden percemet!
Ölelj belém lágy érzéseket!
S felejtsd el azt, hogy volt más istened!
Szeress és kínálj boldog perceket!
Akard, akard, hogy szeresselek!
Légy kedves hozzám bármilyen legyek.
Hisz egyszer úgyis meghalok neked.
„Sosem lehet tudni”
Ölelj, csókolj!
S nagyon szeress!
Ne engedj rajtam más ruhát,
Mint gyászszincsókok égő fátyolát.
Jöjj, jöjj közel!
S hunyd le szép szemed!
Ne figyelj rám, ha mondom elmegyek!
Ölelj, csókolj és nagyon szeress!
|
