Terhes az élet, hát hazudsz...
Gondod van, menekülsz.
De mégis, hova futsz?
Hisz a világ gondja rajtad ül.

Sírsz, ha boldog vagy,
Nevetsz, ha valami fáj.
Nem mondod, de fáradt vagy
Életed csupa csalás.

Ha nem ismernélek,
Nem tudnám, hogy hazudsz.
Mások elhiszik a mesédet
De nekem hiába hazudsz.

Ha valami gondod van,
azt mondod: Nincs semmi!
Ha minden jól van,
azt mondod: Meg fogok halni!

Kioktatsz, ha bizonytalan vagyok,
De te sem tudod, mit akarsz.
Állj meg kicsit, te konok...
Ne kiáltsd rögtön, hogy HARC!

Ha békét mondasz, már szövetkezel
Mikor fenyegetsz, békét tervezel.
El nem fogadhatod más igazát...
Hogy te is, mint más, csak húzod az igát.

Ha tükörbe nézel, ezt mondod magadnak:
"Milyen szép, kellemes alak,
Szeszélyes, mint az évszakok,
S nem fognak ki rajta a századok"

De magadban így gondolod:
"Rút, csúf, gonosz szörnyeteg,
Egyhangú, nem is humoros.
S napok alatt öregszik évezredeket"

Árulod az autód?
így mondod a vevőnek:
"Vigye el az autót,
Nem bánja meg, tényleg!"

Hazamész, így beszélsz:
"Az ördög vigye el a némbert
Nem kellett neki félárért
Jön, de idegesíti az embert!"

Te olyannak akarsz tűnni,
Amilyennek akarják, hogy tűnj.
De nem tudod gondjaid feledni,
Azt gondolod, el kéne hogy tűnj.