| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Hát jó napot, világ! Ideje:: 01-25-2006 @ 01:20 pm |
|
|
|
|
Ma lábakat láttam, zord pantallósakat
Kékszín égként jártak-keltek farmerruhák
Piros kabátos kislányt, ahogy elszalad
Rám néz csodálkozva, majd fut anyja után
Tízpercenként ömlött áradón a tömeg
Az a kerékpáros újsági’mra tiport…
Hogy az isten verjen alá szúrós szöget!
Ő nem emlékszik rám, de én tudom, ki volt
Miska bá’ a rongyán ó könyveket árul
Kutyának sem kell, hát éjjel tűzre dobja
Lajcsi fekszik, részeg a tegnapi piátúl
Ma még felkél, s holnap megfagy: nem lesz gondja
Bádog kanalakban, ki lakatban bízik
Régi kulcsokat szór hiába a földre
Kínálja életét sötét este tízig
Betegen krákog fel, váladékost köpve
Hát jó napot, világ! Vár az aluljáró
Megállhatsz okulni, s alkudozni persze
Vagy siess komoran, hogyha a szag bántó
Kiderül úgyis részvéted, s hogy szeretsz-e
De nézd itt e tábla: koldus lettem, vigyázz!
Pénzedért cserébe hálás jó szót adok
S óvó tanácsot, hogy legalább ne hibázz,
Mert kemények, s könnyesek reggelre a padok
Üres a fej, borgőzös, gyűrt, kilátástalan
Álomban telik a lét - s két zsemle elég -
Nem szidom a sorsot, nem áltatom magam:
Várom az április enyhet adó szelét...
2006-01-25
(módosítva!) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-12-2011 @ 09:25 pm
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 01-25-2006 @ 02:30 pm)
Comment: Zsoló, amíg olvastalak, én is koldussá váltam...
(Paulus, én is írtam már drogos hallucinációról, annak ellenére, hogy még sosem drogoztam) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Árvai,Emil (Ideje: 01-25-2006 @ 04:00 pm)
Comment: "...kemények, s könnyesek..." Ezt is meg kell írni. És csak egy lépsre van tőlünk... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-25-2006 @ 06:07 pm)
Comment: Mennyi mosoly, mennyi ölelés, és bánat megy veszendőbe egy-egy hideg éjjel a szabadban! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 01-26-2006 @ 03:12 am)
Comment: Szia Zsolo! Kemény valóságot jelenítesz meg a remek rímekbe szedett soraidban. Azt nem mondom, hogy nem érzek részvétet ezek iránt az emberek iránt, de vallom, mindenki a maga élete kovácsa. Ha egy kicsit a sorsok mélyére nézhetnénk, mindig meg lehet találni, mi kényszerítette az utcára az adott hajléktalant. Kerülhetnék én is, te is, bárki oda, ha nem irányítanánk keményen az életünket. Sajnálom, ilyen gondolatokat ébresztettél bennem. A versedhez gratulálok, Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 01-26-2006 @ 08:38 am)
Comment: Az utcára kerültek kb. fele (tehát nagy többség) állami gondozásból csöppen bele ebbe a létbe. :( |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 01-26-2006 @ 10:08 am)
Comment: Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Bár írásomban nem az utcára kerülés folyamatával foglalkoztam, hiszen az rendkívül összetett probléma, gyakran az ok nem is annak a személynek az életében keresendő. Az is kérdéses, hogy valaki önmaga erejéből képes-e kovácsolni – menedzselni – saját életét, vagy kiszolgáltatott rászoruló-e. Mint ahogy világosan különbség vonható a lecsúszás és az eleve nyomorban születés között. Ha behozzuk a képbe a Gondviselői akaratot és hit-környezetbe helyezzük az emberi létet, a válasz természetesen reményt keltő, pozitív, hiszen a hívó szóra reakció várható.
A komolyan vett részvét cselekedetek hiányában viszont lelkiismereti válságba torkoll.
Mint megkerülhetetlen problémakör, a szegénység a kezdetek óta itt él velünk. Az ember és ember közötti radikális életminőség-különbség. Nyilván a hozzá való viszonyulás kérdése a döntő és hogy milyen mértékben valósul meg ennek az eltüntetése. A szociális érzékenység alapján sajnálatra és segítségre méltóság és a jogosan hátrányba kerülés megítélése között nehéz és nem igazán szívesen vállalt feladat különbséget tenni. Vallási kérdésként felfogva is megoszlóak a magyarázatok. A keresztény vallás szerint a bűn vagy átok következményeképpen jön létre, melyből a kiszabadulás egyetlen útja az üdvtervvel hozható kapcsolatba. Másutt eleve rendelésről és megtisztulási folyamatokról lehet talán olvasni (de ezekről beszéljen más vallástudor)
Összefoglalva: ez egy élethelyzet, melyből segítséggel, vagy önállóan de az érintettnek saját akaratából (vagy gondviselői akarattal) kell kijönnie, mert a tétlen várakozás e helyzet megváltozására hiábavaló. Legfontosabbnak az ismeretterjesztést a lehetőségekről és a legalul levők azonnali, de együttműködésen alapuló minimál ellátásában látnám – így a részvétérzés is csökkenthető
|
|
|
|
|
|
