Mindig szerda délután megyek anyuval vásárolni, többnyire a dunakeszi Auchan áruházba. Ma is így tettünk, 3 óra körül kocsiba pattantunk, és minden bevásárlócédula és egyéb segédanyag nélkül nekivágtunk, hogy egy hétre előre beszerezzük a megfelelő élelemmennyiséget az egész család számára. Alig indultunk el, az első kereszteződésnél egy autós, a jobbkézszabályt teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, a kresz előírásait megszegve hirtelen fékezésre és irányváltoztatásra kényszerített minket, amire az én anyukám lakott területen belül szabálytalanul hangjelzéssel reagált. Mikor túlléptünk eme akadályon, a körforgalomba való bejutást akadályozta meg a benne közlekedők, és ezáltal elsőbbséget élvezők tömege, akik jöttek Dunakeszi felöl, illetve annak irányába tartottak. Végül sikerült tolakodások árán besorolnunk, és pár másodperc múlva már körforgalmon kívül tudhattuk magunkat, ahol is már ismét 60 km/h volt a megendedett legmagasabb sebességhatár. Sasszemeinkkel mindketten kiszúrtu, hogy hol nem áll senki, így hát a farkasnak címzett parkolószakaszban megálltunk, a központi zár segítségével az autót lezártuk. De csak ez után döbbentünk rá, hogy a bevásárló kocsi használatához abba egy 100 Ft-os érmét beilleszteni kötelesek vagyunk. Tehát autózárást autónyitás követett, majd azt heves kutatás egy 100-as után, de csak nem találtunk egyet sem. Azt mondják, több szem többet lát. Így 4 szem pontosan 2szer annyit látott, mint 2 szem. De ha a 0-t 2-vel szorzom, az még mindig nulla, tehát nem volt százas. Ismét ajtócsapás, kattant a centrálzár, anyám szeme dühösen villogott, én kétségbeesetten pislogtam felé, hogy vajon mi lesz a következő mozdulata. Mivel -10 fok alatt volt a hőmérséklet, és kesztyűm nem volt kéznél, a kabátom zsebébe dugtam a kezem, mikor is valami hideget éreztem a mutatóujjam környékén. Jé! Volt nálam aprópénz... Hogy, hogy nem, még egy 100 Ft-os is akadt. Meg két 20-as és egy 2 Ft-os, ami összesen 142 Ft-ot tett ki, akárhogy is számolom. Félve így szóltam: "Nálam van egy százas!" Anya arca felderült, üdvözülten nézett a fémpénzre, majd utasítást adott, hogy hozzak egy kocsit. Eleget tettem eme kérésnek, majd együtt, immár lehiggadva, nyugodtan, de nagyon fázva berohantunk az áruházba. Először sorbaállás a postán, a csekkek befitezésre kerültek. Közben én a szomszédos ajándékbolt kínálatát vettem szemügyre. Hamarosan befejeztünk ügyünket a postán, így az illatszeres végen bementünk. Már itt feltűnt a szokatlan tömeg és az emberek kisebb-nagyobb csoportja, akik az akciós árukat rejtő fémkosarak körül hemzsegtek, mint a hangyák az eldobott morzsa körül. Odapillantottam, vajon mi olyan nagy szám azokban a kosarakban, de rájöttem, hogy igazából semmi érdekeset nem láthatnak, biztosan csak az akció, a leárazás tudata vonzotta oda őket. Néhányan megrohamozták a műanyag játékokat, mások a leárazott lepedőkre vetették rá magukat, mint "gyöngytyúk a takonyra", hogy egyes rokonaim szava járásával éljek. Tovább álltunk. A kenyeres pultnál bezacskóztam 4 db sajtos kiflit meg egy zacskó szeletelt kenyeret, majd onnan is tovább álltunk. Megbambultam a ruhákat, de miután rájöttem, hogy csak S-es méretben vannak, letettem mindenféle vásárlásról.
Folytattuk utunkat a zöldséges rész felé, ahol felmarkoltunk már zöldséget és gyümölcsöt, majd besorakoztam megméretni őket, de egy öreg néni pofátlanul elém tuszakolta magát, és a 10 szatyrát szépen sorban a mérlegre helyezte. Kicsit úgy éreztem, hogy ha lenne még 1 szatyra, már szakállam is nőne, de eszembe jutott, hogy ez nemem miatt nem lehetséges.
Tovább mentünk, haladtunk a sajtos részleg felé, mikor jobbról egy ember a "főútra" szeretett volna kanyarodni és nem vette figyelembe, hogy nekem, mint a fő(bb)úton egyenesen halaónak, elsőbbségem van vele szemben, így az ő kocsija és az én kocsim testközelből is megismerkedtek egymással. Egy percig úgy gondoltam, hogy én pedig a torlódást okozó férfi arcával fogom megismertetni az öklöm és a gyűrűm, de legyűrtem magamban ezt az érzést, és durcásan kikerültem. A sajtos polchoz szerettem volna közeledni, mikor is egy idős koráról tudomást nem veveő, hidrogénezett hajú néni battyogott be elém, elállva így az utamat, mely a francia sajtokhoz vezetett volna. Kedvesen szóltam, hogy "elnézést, asszonyom, odébb menne kicsit?" mire ő ilyen módon válaszolt: "jólvan már kislány, várjál kicsit a sorodra, mindjárt elmegyek, nem kell rögtön baszogatni az embert!" Elkerededett szemmel gondolkoztam, hogy visszavágjak-e a már kész válasszal, de arra jutottam, hogy fölösleges. Nagy az Isten állatkertje, ahogy mondani szokták. Csak túl alacsony a kerítés.
Miután végül csak odajutottam kívánt sajtaimhoz, előre törtünk a szalámis pult felé, ahol egy AVIS feliratú, piros-szürke dzsekit és királykék baseball-sapkát viselő férfi költe a kosarát az én hátsó felemhez, amit nem túlzottan élveztem.
Végül is nagy nehezen túlestünk a vásárlásunk ezen nehézségein, de csak késöbb derült ki, hogy a kívánt ásványvíz 4es csomagolásban csak a polc legtetején van, elérhető magasságban azonban csak egyenként volt fellelhető. Ezt az akadályt 4 db különálló palack levevésével hidaltuk át.
Következett a fizetés, ami minden várakozással ellentétben simán ment, nem volt előttünk bankkártyával fizető vevő, minden árun jól leolvasható vonalkód volt, és még szatyor is volt a pulton.
Hazaérkezésünk után gyorsan szétpakoltunk, és végre elérkezett az idő, mikor pihenhettünk!!! |
