Nélküled
ébredek,
felkelek,
lassan indulok,
a napot elkezdem.

Nélküled
dolgozom,
figyelek,
belül szenvedek,
de a munkámat végzem.

Nélküled
hazaérek,
köszönök,
válasz nincs,
hisz már nem vagy itt.

Nélküled
terítek,
két főre,
kihűlt a levesed,
beleőrülök azt hiszem.

Nélküled
félek,
csak ténfergek,
nincs helyem,
hiányod elviselhetetlen.

Nélküled
lefekszem,
álmomba jó, 
ott velem vagy,
de csak a takaródat ölelhetem.

Nélküled
erővel kell küzdenem,
hogy éljem az életet,
viseljem terhét,
mely nehéz,
szinte lehetetlen.