A csattanás erős,
a fájdalom írtózatos,
de ami utána jött:
az csodálatos!
A Fény húzott,hívott magához,
melegség áradt felém,
oly Szeretet,
melyet sosem éreztem
a földön odalent.
A távolba feltünt egy alak.
A nagymamám -kit rég nem láthattam.
Int ,hogy maradjak,
ne fussak felé!
Az én időm még nem jött el,
helyem még nincs itt fent.
Menjek csak vissza:lefelé.
Dolgom van még odalent,
más nem végezheti el.
Ha ez így van,
akkor miért kellett
megmutatni énnekem:
azt ,hogy mennyivel szebb
 minden idefent!
Azért ,hogy úgy éljem életem,
hogy várva várjam,
mikor jön az utolsó percem,
s pihen meg testem,
hogy végre újra itt lehessen.
Hát jó,meghajlok a sors előtt.
Visszatérek testembe,
és leélem a kiszabott időm.
De minden éjjel
úgy csukom le szemem ,
hogy renélem
álmomba újra a Fény elött leszek.
S érzhetem azt a földöntúli Szeretet.