a tudós
"nem is tudom, miért beszélgetek veled, úgysem érted, amit mondok..." az egyik kedvenc fordulata. büszke. büszkén ül, bárhol, amit az õ kis helyének tud tekinteni. laboratórium, kis mûhely, hatalmas autoklávok, centrifugák és egyéb berendezések között, vagy rajtuk. boldog. ha azzal foglalkozhat, amivel akar. persze, õ mindig azzal foglalkozik, amivel akar. a kedvenc tevékenységét fejben is végezheti, nem kell hozzá se papír, se könyv - azzal azért jobb - egy pillanat alatt ki tudja zárni a külvilágot a látószögébõl forrasztópáka, vagy vegyszerek nélkül is. lehetne bájosan szórakozott, néha szinte fejvesztettnek tûnõ, mint a nõvére (aki fel sem fogva az eseményeket, minden otthagyott bögrét a sajátjának tekint, vagy néhány deci üdítõre tölti reggel a tejeskávét), de nem õ tudatában van minden egyes pillanatának, mert tudatában akar lenni: mindenre képes. részegen sem veszti el az emlékezetét, vagy az önkontrollját (gondolja õ), nem érintik meg az érzelmek (gondolja õ), érti a természet törvényeit (gondolja õ), semmi nem létezik, amit ne tudna, ne sejtene, ne tûnne számára logikusnak (gondolja õ). nem kell neki senki, mások úgyis csak korlátoznák, hozzá képest senki nem ért ahhoz, amihez õ, hacsak nincs róla szépen hangzó diplomája egy, vagy több, nem kell neki senki, takarítani nem szeret, viszont kiválóan érzi magát az önnönmaga teremtette ipari mocsokban, fõzni nem kell, bármilyen mûanyag illetve mirelit áru megteszi, csak sok legyen, és a szexben is csak bezavar az a másik. mindent megtehet. mit számít, ha megharagszik rá bárki is, úgyis meg fognak bocsátani neki, mert tudják, ami egybõl látszik, ha szóba áll vele az ember: felsõbbrendû.
bárcás kisasszony
egy száj, egy csinos arc, profi módjára kihúzott macskaszemek, még némi smink. szép, szõrtelen karok, diszkréten hosszú diszkréten színes körmök a törékeny ujjak végén. kisportolt has, formás, alma alakú fenék, harapni való, ízléses comb, vádli, karcsú boka, aranyos lábujjak. félénken csillogó pírszing a szoláriumozott köldök kellõs közepén, körülötte egy-két óvatos tatu - ahogy nagymamám mondaná - szigorúan a jó ízlés és a divat határain belül matatva. festett haj, mondjuk vörös, fekete, vagy szõke - csak természetesen. divatosan, elegánsan túlzásba vitt ékszerek - a kornak megfelelõen - egy csípõnadrág, egy top, a márkásabb fajtából. illedelmesen illegeti magát (persze be nem vallottan), a mozdulatai kurtizáni kecsrõl árulkod(ná)nak (ha lenne hozzá mûveltsége), kifinomult mondatai (szexuális) fantáziáról tesznek tanúvallomást. nem akar semmit az élettõl, csak barátokat (akik folyton felnéznek rá), semmit, csak munkát (pénzt), semmit, csak megbízható párt (akit kidobhat, ha már nem felel meg az igényeinek), semmit, csak becsületesen, tisztességesen élni (amíg rá nem szokik valami illegális pótszerre). valószínûleg csak irígykedek, de mi lenne, ha... ha lebontanánk róla a márkás ruhákat, divatos ékszereket, diszkrét tetoválást, a selymes, barnára sült bõrt, a csillogó hajat, szép körmöket?
művész - a szédelgő
egy kocsmában. ülünk, én vodkanarancsot, ő sört. azt mondja, itt szeretett volna a főiskolán tanítani anatómiát, de a tanszékvezető felvette az unokaöccsét az egyetlen megüresedett helyre, úgyhogy mennie kell. el innen. talán new yorkba. de most tényleg, nem hülyéskedik, a polgármester magyar, segíti a magyarokat, csak egy levelet kell neki írni, meg lefényképezni, vagy beszkennelni a képeit, meglesz a diplomája és már megy is. csak az a fránya diploma lenne végre meg. itt nem nagyon szeretik, túl sokat kardoskodott a figurális ábrázolás mellett. hajjaj! amíg ő nem jött, egyfolytában borzalmas absztrakt szörnyűségeket rajzoltak itt a diákok. azok a régi ikonok, a freskók...! azok lehettek a szép idők. én ilyesmit festek diplomamunkaként. mária, amint éppen az úr angyala szól hozzá. tudod, én hiszek istenben. hozzám eljön minden hétvégén az úr angyala. komolyan. mielőtt elaludnék, hallom a szárnysuhogását. általában a fal felé fordulva alszom. egyszer megpróbáltam megnézni, de visszalökött a szárnyával. nem toll. energia. szikrák... bizony. teljesen feltölt energiával minden hétvégén, amikor otthon alszom... apropó: nem szeretnél véletlenül eljönni velem amerikába?
valamikor máskor, valahol máshol, valaki mással. ugyancsak részeg.
-...írtam már new yorkba, a polgármester magyar.
-igen?
-igen, de csak két év egyetemmel. ki lehet bírni.
-majd találsz ott valami lányt magadnak és ott maradsz.
-lehet. nagyon szeretnék családot.
-én is...
-a család miatt talán haza is jönnék.
-hát igen, nagyon nagy erő.
-de csak amiatt. tényleg, te most így nem érsz rá?
-én? hihi... ugyan!...
-de tényleg nagyon jó állásom lesz kint.
-ühüm... hát én még most nem szeretnék családot.
-hanem?
-hanem egy kicsit később. de akkor már úgysem leszel itt... |
