Tudom elcsépelt, de akkor is. Minden rosszban van valami jó. Két napja foghúzáson estem túl, nem volt kellemes. Bal felső hátsó hatos - azt hiszem valahogy igy határozzák meg az elhelyezkedést. Kaptam két érzéstelenitőt, aztán jött a véső, kalapács és társai. Beletört. Hallotam, ahogy recseg-ropog a fogam. Közben két röntgen. Ömlött a vér a számból. Összevarrták. Horrorisztikus élmény. Azóta csak folyékony táplálék bevitelre korlátoztam a fogyasztást. És a kávét cukor nélkül iszom. Sok tejjel. Teljesen más. Eddig nem is ismertem a kávé igazi izét ( tudom hogy hosszú i, de ezen a billentyűzeten nincs vagy én nem tudom hol ). És tetszik ez a számomra új aroma. Jobb, mint cukorral. És ez elgondolkoztat. Ilyen vagyok. Mindenből filozófiát csinálok. Mi modern emberek, mindent szeretünk megváltoztatni. Nem úgy szeretjük a dolgokat amilyenek. Kávéhoz cukor, nem baj hogy a cukor elnyomja a kávé eredeti aromáját. És van még sok hasonló példa. Az ételeinket túl sózzuk - hogy legyen ize. Van azoknak ize só nélkül is. Már nem is ismerjük az eredeti izeket. De igy van ez a műveltséggel is, helyettesitjük az informáltsággal. Nem olvasunk könyvet, az túl idő igényes, inkább megnézzük gyorsan az interneten. Persze mindez lehetséges. Más kérdés, hogy helyes-e.

MÉLY ÉS ŐSZINTE TISZTELET A KIVÉTEL(EK)NEK