A feleségemmel most nem szeretjük egymást.
Bár egy ágyban alszunk, de nem nyúlunk egymáshoz.
Ő dolgozó nő. Én csak verseket írok.
Valamint: mindennap főzök.
A szórólapokat régebben nem hoztam fel.
Most abba gyűjtöm össze a krumplihéjat.
A krumplinak most 65 forint kilója.
A szemetesnejlonok egyre rosszabb minőségűek.
Ha nem vigyáz az ember, a szemét szétszóródhat
a lépcsőházban. Közben a kutyának pisilnie kell.
Igazi döntéshelyzet. Lehet, hogy ma megborotválkozom.
A linóleum nem borotválkozik, bár ráférne.
Az elefántok vagy ébenfából, porcelánból
vagy sarkos képernyőből vannak. Én az mondom,
jól van ez így. A tükrökben egy idegen, ősz-öreg
lakik egy ideje. Társ vagy albérlő státusza van, de nem hajlandó
fizetni. És elkapja a tekintetét, ha ránézek.
Továbbá: a kenyér is egyre silányabb minőségű.
Ezért már csak előre szeletelt kenyeret veszünk.
Ha lehet fél kilósat, hogy ránk ne romoljon.
Amióta felemelték a cigaretta árát, már nem
Sophianét szívunk, hanem Golden-Gate-t. Az még
mindig csak háromszáznegyven. Ilyesmi.
A politikát unjuk, nekem a bokám felett egy
piros folt van már két éve. A kutyám nem néz rám,
ha be akar menni a szobába. Csak mereven nézi
a bezárt ajtót. Koncentrál, szuggerál. Azt gondolja, hogy ő egy jedi-
lovag, és vele van az erő. És valóban.