Zengett a táj a madárdaltól.

Hajnali énekben megfürödve keltem,

talán már lehet remélni, lelkem.

jön a tavasz: rügyeivel,

langy meleggel...

Parázsló, fényes terekkel.

Feloszlik a köd,

s a dermesztő hideg mögött,

jön a szelíd tavasz,

a bohó tavasz.

Hosszú volt a tél.

Az évszakoknak, s az időnek

már nincs megszokott rendje,

Felborult a világ csendje,

s mi kapaszkodunk az ismeretlenbe.

Félelmetes ez a változás,

nem érvényes a réges régi szabály.

Tavasz, te is csalóka muzsikát játszol,

Szívem mégis örülj!

S ne bánd, ha időnként fázol.