Mióta az eszemet tudom
a boldogságot kutatom:
Gyermekként azt se tudtam
eszik vagy isszák azt,
reméltem felnőttként majd,
megkapom a választ.

De nem így lett.
A boldogságot
egyre csak kerestem.
S mikor gyermekem született,
akkor úgy éreztem,
ez az!
Ez lehet mit annyira kerestem.

Ám boldogságomra
árnyék vetődött!
Bár csemetém örömet hozott,
az életem többi része
semmi mást
csak bánatot okozott.

Összeszedtem magam,
s kezembe vettem a sorsomat.
Nem lehet,hogy életem
kínok közt éljem le.

Leráztam mi nem kellett,
válaltam az ismeretlent.
Úgy érzem jól tettem,
mert a boldogságom megleltem.

Barátom hidd el nekem,
nem találod azt drága helyen:
pénzben,autóban,karierben.
Egyszerübb helyen keresd,
mert ára megfizethetelen.

Szeretetben,s egymás megbecsülésében.