[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 215
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 215


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Angyali történet - 1
Ideje:: 02-14-2006 @ 10:32 am

Éppen 17 év és egy hónap telt el azóta, hogy Anne egy német kisvárosban világra hozta kislányát. Anne és német férje, Richard a Léna nevet adták lányuknak. A kislány születése előtt 3 évvel költöztek el Párizsból egy német kisvárosba, Blankenburgba, ennél fogva Léna tökéletesen beszélt franciául és németül is, emellett angolt és olaszt tanulsz az iskolában. Természetesen jól tanult, mikor éppen tanult, mert volt sok más dolog, ami lekötötte. Énekelni járt, színjátszást tanult,  fotózott és Műkorcsolyázott. A tanulásra maradt persze a legkevesebb ideje, ami számára nem is volt baj, hisz tanulás nélkül is megállta helyét a kitűnők között.
Léna épp jól megérdemelt nyáriszünetének első napjait töltötte otthon, egyedül anyjával. Apja a titkosszolgálatnál dolgozott, éppen nem tartózkodott otthon. Anyja fodító volt, olaszról, németről, angolról vagy franciáról fordított a négy nyelv valamelyikére.
Tekintettel arra, hogy Léna épp az előző nap kapott zsebpénzt, ő sem tartózkodott otthon. Mivel minden barátja nyaralt már az első napokban, egyedül ment  el ruhát venni magának. Kedvenc bevásárlóközpontja azonban a nem túl messze eső Magdeburg városában volt fellelhető, ahova az út tömegközlekedéssel csaknem másfél órát vett igénybe, ha pontosan jött a vonat. Kivételesen pontosan jött, így nem több, mint 90 perc alatt már a tartomány fővárosának utcáin sétált, és járta a boltokat.
"kíváncsi vagyok hol fogok olyan ruhát találni ami jó is rám, tetszik is és nem is olyan drága"- kérdezte magától, mire a jól ismert Hang megsúgta neki a választ: "A sor végén van egy aranyos kék miniszoknya, talán nézd meg azt". Léna, mint általátan tenni szokta, szót fogadott. Nem tudta ugyan, ki a Hang, de eszébe sem jutott megkérdezni tőle, pedig már egy ideje nap mint nap beszélnek. Beszélnek? Nem, talán nem is jó kifejezés ez. A Hang hallja Léna gondolatait. Néha. Nem mindig, csak néha. Az olyanokat, amiket a lány nem akar megtartani magának. És válaszol is, de őt sem hallja más. Csak Léna. A lány sosem gondolt arra, hogy ez baj, vagy hogy kicsit is fura lenne, neki ez így volt természetes. Sőt szinte észre sem vette.
A szoknya valóban jó volt. A póbafülkében feltette a kérdést: "Nade honnan tudtad?", mire a Hang így válaszolt: "Tudtam és kész. Tudod, hogy én mindent tudok". Végül Léna megvette a szoknyát. És hozzá egy hasonló színű felsőt.

-Szia, anya! - kiáltott be a konyhában tevékenykedő anyjának. A vásárolt ruháival bevonult a szobájába.
-Mit főzöl?- kiáltott ki az anyjának, miközben hosszú, barna haját igazgatta. Új ruháiba öltözve kiment anyjához, és egy puszit nyomott az arcára, majd büszkén mutogatta, hogy miket vett. Anne egy mosollyal nyugtázta, majd közölte, hogy délután el kell mennie egy időre, addig egyedül hagyja, azt csinál amit akar, csak szóljon. Léna úgy döntött, hogy legfeljebb kimegy a kertbe napozni, ma már nem akar menni sehova.
Később megették az Anne által frissen főzött rántott húst, majd Anne gyorsan felöltözött, és autóba ült. Két perc múlva már sehol sem volt.

Léna bement a szobájába, és az ágyra dobta magát, lábait keresztbe tette, két kezét hasán összekulcsolta.
-Kíváncsi lennék vajon hova sietett ennyire... -mondta magának. Most, hogy egyedül volt otthon, felmerült benne a kérdés, a Hangról. "Ki vagy te, te Hang?" gondolta magában, választ várt tőle, de az titokzatosan hallgatott. "Úgy tűnik kezdek megbuggyanni. Hangokat hallok és ha kéne nem válaszol." - gondolta lemondóan, mikor a különös hang ismét megszólalt: "Nem mondhatom el neked, hogy ki vagyok, az is elég nagy baj, hogy hallasz. Csak nekem lenne szabad hallanom téged. De ne aggódj, nem vagy bolond. Létezem, de nem láthatsz." 
Léna elcsodálkozott ezen. Létezik, de nem láthatja? Sőt, nem is hallhatná? Akkor meg miért hallja mégis? 
"Rendben, ha létezel, mondd meg ki vagy. Ha te nem én vagy... akarom mondani, ha te nem csak az én képzeletemben élsz, akkor hol? Miért beszélsz hozzám, ha nem hallhatnálak és miért nem hallhatlak és láthatlak? Miért hallak, mikor nem lenne szabad, ha már hallak, annak ellenére, hogy azt mondod nem lehet, miért nem láthalak? Hiszen azt sem lehet, de ennyi erővel azt is szabad." Akadékosokdott Léna a Hanggal. Hosszú csönd következett, majd egy sokat sejtető hümmögés a Hang részéről.
"Ha megmondom, ki vagyok, úgyse hinnéd el. Annak meg semmi értelme. És különben sem szabad tudnod, hogy ki vagyok. Egyébként meg nem kell neked mindig kíváncsiskodnod. Majd ha meghalsz, megismersz." válaszolta a titokzatos hang Lénának.
Miért, mondd, ki vagy te, a szépapám, hogy csak halálom után találkozhatok veled?" - kérdezte gúnyosan. A felelet egy egyszerű NEM volt. Most Léna kezdte a hümmögést.
"Érdekes, hogy elbeszélgetünk, de fogalmam sincs arról, hogy kivel beszélgetek" - gondolta választ nem is várva Léna, de meglepetésére a Hang nem hagyta ezt szó nélkül.
"Én viszont ismerlek téged, elég jól, sőt, már születésed előtt is ismertelek. Csak te eddig nem tudtál róla hogy én itt vagyok. De végig itt voltam csak nem beszéltem hozzád. Azaz most sem direkt teszem, csak egy véletlen elszólás eredménye az, hogy mi most itt kommunikálunk" - mondta nyugtalanul a bizonyos Hang.
"Ha te így ismersz, mondd meg ki vagyok. Mondj el rólam olyan dolgokat, amiket mások nem tudnak, akkor elhiszem"- kezdte Léna. Ugyan nem gondolta, hogy a Hang eleget tesz a kérésének, de az mégis válaszolt:
" Na jó. 1989. jún.9-én születtél  Blankenburg-ban, születésed előtt 3 évvel költöztetek el Párizsból, az apád munkája miatt. Utáltál óvodába járni, nem is töltöttél ott sok időt. Mindig is szerettél szerepelni, ezért már elsős korodban is te voltál az osztályod és az iskola fénypontja, szeretnél színésznő lenni de legalább színházban dolgozni, mert nem érzel magadban elég bátorságot ahhoz, hogy színésznő legyél. De tudsz rajzolni ezért díszlettervező akarsz lenni, vagy maszkos, mivel jó a kézügyességed. Az önbecsülésed akkor hullott a béka feneke alá, mikor megtudtad, hogy csak négyest kaptál matekból, de a lelked mélyén nem is vártál jobbat. Nem mutatod, de megvisel az édesapád hiánya, szereted az édesanyád is, kötődsz hozzá, és bár apád hiányzik, pont a hiánya miatt sokkal könnyebben tudnád az ő hiányát megszokni. Sokat gondolkozol azon, hogy ha úgyis meghalsz, miért élsz, és ha már élsz, miért van, hogy jó életet akarsz élni és hogy ennek mi haszna is lesz majd, ha már halott leszel. De arra jutsz mindig, hogy nem érdekes, most élsz. Ha meg már halott leszel, hát mindegy lesz. Sosem beszélsz senkinek az érzéseidről, ezért ugyebár ezeket csak az tudhatja, aki tényleg ismer. Még a szüleid sem tudják, hogy mikor az egyik barátnőd azt mondta, hogy olyan tipikusan nem német vagy, neked nagyon rosszul esett, de te sem tudod, hogy francia vagy-e inkább vagy német, annak ellenére, hogy Németországban élsz és édesapád német, csak édesanyád francia. Meggyőztelek?"- magyarázta a Hang, majd egy darabig, amíg Léna nem tudott szólni, méltóságteljes hallgatásba merült.
"Igen-igen, azt hiszem meggyőztél arról, hogy ismersz. Akkor te csak én lehetsz... Jézusom, azt hiszem kezdek megbomlani..."- mondta Léna ámultan, miközben felült az ágyon, és lótuzsülésbe igazította magát. Amit a Hang mondott, mint igaz volt, de hát honnan máshonnan tudhatta volna ezeket, mint hogy a hang maga Léna? Vagy az ő része...
"Furcsa vagy. Most mondd meg ki vagy. Igazán, tudhatnád hogy tudok titkot tartani... Kérlek, mondd már meg ki vagy!" - mondta félig humorosan, félig könyörögve Léna.
"Idefigyelj, Léna. Tudom, hogy bolondságnak fogod hinni, amit mondok, de hát halld ha akarod!" -kezdte a Hang, lassan, halkan. Majd a következő mondatot Léna sokkal erősebben, tisztábban hallotta, mint eddig bármikor. Közelebbinek hatott, mint a beszélgetéseik. 
"Az őrangyalod vagyok, Léna."

Az elhangzott mondat után hosszú csend állt be. Léna nagy szemekkel meredt maga elé, bal lábfeje lecsúszott a térdéről, egymás után vett nagy lélegzeteket, nem is igazán tudta, hogy amit hall igaz, vagy egyszerűen csak megbolondult. De azt sem tudta, hogy melyiket szeretné jobban. Majd végül ő törte meg a csendet:
-Nem hiszem el. - mondta ki hangosan.
"látod, mondtam én..."- jött a válasz.
"Ne haragudj meg, de nem hiszek az őrangyalokban." fejezte be Léna.
"Igen, ezt magam is tudom. Hiszen rólad tudok mindent. Nem is kell, hogy higgy bennem. De legalább fogadd el." -mondta lehangoltan a Hang.
"Mondd csak, hogy hívnak? Mi a neved? Ha már az őrangyalom vagy, csak tudhatom a neved, nem? Nem, fogadjunk nem lehet, nem szabad.Végül is beszélned se lenne szabad velem, nem igaz?"- kérdezte Léna gúnyosan.
"Ahogy vesszük. Valóban nem szabályos, azaz hogy kimondottan tilos, de nem mindegy már? "- mondta szinte nevetve az őrangyal.

Egy ideig teljesen abbamaradt a beszélgetésük. Annyira, hogy utolsó köztük esett szó óta Anne is hazaért és Lénát faggatta az otthon egyedül töltött idejéről. Léna elmesélt neki mindent. Azaz majdnem mindent. Az őrangyaláról nem ejtett egy szót sem, csak este, vacsora közben tette fel a kérdést:
-Anya te hiszel az őrangyalokban?- kérdezte komoly arccal, de anyja csak mosolygott.
-Hát persze. Végül is valaki csak vigyáz ránk nem? - mondta Anne mosolyogva. Később, mikor mindketten lefeküdtek, Léna nem tudott aludni, csak forgolódott az ágyban, és az őrangyalával akart beszélni, de az nem szólt.
"Vigyél el a te világodba..."- kérte Léna, de ő nem válaszolt neki.
Alig múlt el éjfél, Léna még nem aludt, mikor a bejárati ajtó felől zajokat hallott. Mintha valaki az ajtót kaparta volna. Aztán csak egy halk kattanás hallatszott, és emberek neszeltek az előszobában. Halkan beszéltek valamit, nem lehetett érteni, még talán nem is németül beszéltek, esetleg orosz lehetett. Léna felkelt, hogy kilessen, mikor váratlanul az őrangyala kiáltott rá: "Maradj! Azonnal feküdj vissza. Kislány, most anyádért nem tehetek semmit, te érted még igen. Azonnal feküdj le, és csukd be a szemed!" -magyarázta az őrangyal, aki egész idáig csöndben gubbasztott valahol, és nem szólt semmit. Mikor a lány eleget tett a titokzatos őrangyal kérésének, hirtelen már nem látott semmit, nem tudta, hol van, csak feketeség volt körülötte, zuhant, majd felemelkedett, és ismét zuhant, közben süvített a szél, és minden fekete volt. Majd egy pillanatnyi nyugalom után erős fény vakította el...



Utoljára változtatva 07-09-2007 @ 11:52 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-15-2006 @ 03:21 pm)

Comment: Őrangyal? De jó is lenne hinni benne....Kíváncsian várom a folytatást....:)))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds