Mikor lehunyod a szemed, Ó,akkor úgy féltelek, Bús barna félelem lepi el szemem, És sorra gyűlnek bennem a kérdések, Vajon milyen gondolatok,érzések Futnak végig benned? Most mit érzel? A szerelem neked is melengeti, Tüzeli a tested? S ha felpisszensz,akár csak egy pillanatra, Én úgy megijedek... Vajon kibántott,ki rémisztgetett? Nem!Nem hunyom álomra a szemem, Inkább őrizem a tiédet.
Mikor lehunyod a szemed, Ó,akkor elfog a rettegés,a félelem. Nem tudom mitévő legyek mit tegyek. Mennyire szeresselek,hogy csókoljalak,öleljelek. De szendén pihensz most itt mellettem. Talán most is rám gondolsz... Vagy a szépre,ami régen édesgetett. A szivárvány szárnyú pillangós gyermek évekre, Amikor apád fogta a kezed, Az ő ölében ültél,és vigyorogtál oly szemtelen .' mintha elöttem látnám a képet, Csak most az én kezem fogod,az én ölemben ülsz, És maszatolod a csokoládé ízű csókjaid. Szemed ekkor oly fényes,cikázva csollog, Elbűvöl a fénye... A fénye beragyogja életem! A sóvár tegnapot,az édes jelent,a bizonytalan jövöt.
Mikor lehunyod a szemed, Úgy rettegek,rettegek mert attól félek, hogy elveszítelek. Remeg a testem,zokog a lelkem, Oly boldog vagyok,hogy az már érthetetlen. Ekkor magamhoz szorítlak,erősen ölellek, Majd össze-vissza csókollak,örömömben repdesek, Majd sírok,s felnevetek! Milyen bolond vagyok, Ó,de milyen! Tudod,ezt teszi velem a szerelem. S most egyetlen kérelmem, Ébredj,mindig mellettem.
Múzsámnak,szerelmemnek Helgának...Sendiert |