Itt vagyok,
a Mennybe tartok.
Mindig mondták:
ki jó-annak helye ott van,
ha befejeződik
a földön a sorsa.
Bár még csak-
félúton vagyok.
A Fényt látom,
s érzem,ahogy hívogat,
melegsége magával ragad.
Csak ne hallanám a hangokat,
mik a földről hozzám jutnak!
Szeretteim jajszavát,
ahogy síratják
rövid életem-végszavát.
Ezt nem hiszem,
hogy megszokom.
A Mennyből is majd
ezt látom:
Anyám halovány arcát,
ahogy keresi egyetlen
leányát!

Úram,én még
visszamennék!
Ha lehet inkább élnék!
Szép itt fent-nem tagadom,
De odalent is
van még dolgom!
Félúton,inkább
visszafordulok!
Élem még az életem,
sok szép dolog vár
odalent ,úgy hiszem!
Van ott minden:
szerelem,gyerek,
s majd az unokák-
kikért élni érdemes.

A Menny megvár,
nem megy az el.
Majd kilencven évesen,
az úton végigmegyek,
ezt megigérem.