Árnyék volt a hosszú út,
amely fehéred rejtette
gyönyörű szín kavalkád,
a feketét teremtette.

Óriás volt a szíve,
s a seb is hatalmas,
mert engedte elszállni…
emléke fájdalmas.

Karodba miért zártad?
Miért óvtad e gyöngyöt?
Nem akart kötődni,
csak szeme könyörgött.

Miért futottál utána
szíved gyengültéig?
Nyomát miért kutattad
estétől Napkeltéig?

Illatos rózsát követtél,
csak, mert arra láttad.
Miért? Mondd, miért
szeretted és kívántad!?

Hulló bánatodat
örökké őrzi a fény,
amely csak téged lát
hófehér pötty a feketén.

2005.05.31.