Én mindennel hadilábon állok
Bár meghallom zubogásod: Riva. Rocchi.
Nagyapám a lodzsára lépett
szivarozni
Nyár volt hat éve nyár
kékszemű kisfia
a hídról integett
melyről délután olvas az apja:
Aranyból, fotelban, neki,
az árkolt homlokú
öreg délután
félfüllel hallgatva
az ügető tippeket.
Mindketten elmentek már,
mert jött a kegyetlen fagy
meg február ahol
hóban árult hollóalakok
nézik távolodó kékszemű
kedveseiket: viszi el mind.
Májusra vedlenek a varjak
örök hűség gyűrűzik szívükben
és szeretet, bogárszemű párjuk is
csupa gyöngy, csupa ív,
kertjükben zsálya és csalán tenyész,
két pávának képzelt
holló teázgat a fűzfák árnyán,
enyészetnek nem szánják lelküket:
Egymásba öntenek forró hitet,
s filtert lógatnak szárnyaik alatt.
Nincs rím, ablakon pára,
februári sors jutott mára
és várakozás
a májusi szóra.
Nincs harag, tél,
szívünkben gyöngy:
Gyöngyöt szórnak a kék-
szemű-éjszemű
madarak
gyöngyöt disznóra.
|
