Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csak hallgass meg! Ideje:: 02-21-2006 @ 08:40 am |
|
|
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány.
Egyetlen dologban hitt igazán: a szerelemben.
Ahogy az lenni szokott, csalódott benne; hiszen a szerelem már csak ilyen. Magában hordozza a csalódást az első pillanattól fogva, de csak a halálával mutatja meg igazi önmagát.
(Erre persze a szerelem még holtan is
felszisszen! Mi az hogy halálával mutatja meg igazi önmagát? Hiszen ő akkor volt igazán önmaga, mikor még maga a csoda volt két ember számára! És különben is! Holtakról jót, vagy semmit)
Szóval a lány szeretett, és csalódott, „mert kit anya szül, az mind csalódik végül”, persze nemcsak ezért.
Annyira fájt szeretnie, hogy elhatározta, többé sosem fog szeretni,
hanem az utcán árulja majd a testét, hogy pusztuljon el minden, ami
szép, és „dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ”!
A lány kiállt az utcasarokra.
Könnyebben ment, mint gondolta, hiszen csak test volt. A test nem fáj.
Megdöbbenve tapasztalta, hogy mikor a testét kezdte árulni, a
teste csak ürügy lett arra, hogy a lelkét használják.
A férfiak, akik kifizették a szerelmét, sokszor csak időt akartak, hogy
végre kisírhassák magukat valakinek.
Szeretetre vágytak, és nem ölelésre. Csak törődésre, és nem az
élvezetre. A lány döbbenten tapasztalta, hogy a világ nem is olyan
gonosz, mint hitte korábban. Hogy a férfiak épp úgy szenvednek a
szeretet hiányától, mint a nők.
Karácsonykor kissé összeszorult szívvel figyelte az embereket, amint furcsa mosoly kíséretében cipelik szatyraikat. Ez mégiscsak a szeretet ünnepe!
Nemcsak az hiányzik az embernek, hogy szeressék, hanem hogy ő is szerethessen. Elhatározta, ezen az estén ingyen árulja a szerelmét. Lemosta arcáról a festéket, egyszerű ruhába öltözött. Most végre igazán önmagát adhatja!
- Akarsz egy kis szeretetet? - lépett oda az első magányos férfihoz.
A férfi ijedten tovább haladt.
Valami nincs rendben ezzel a lánnyal - gondolta magában.
A lány jól ismerte a szeretetre éhes férfiakat és
továbbra is kitartóan odalépett hozzájuk.
- Akarod, hogy meghallgassalak? Nem kerül egy filléredbe sem.
Ám a férfiak megvetően nézték, amiért ilyen odaadóan hozzájuk
lépett.
A lány végül belátta: a szeretet nem kell ingyen senkinek. Arcára vastagon
felkente a sminket, belebújt mindent megmutató jelmezébe, mélabúsan kiállt az utcasarokra.
Még öt perc sem tellett bele, egy férfi hozzá lépett.
- Ráérsz, baby?
- Hát persze - felelte a lány egykedvűen.
- És mennyi egy kör?
- Öt ezer - és egyenesen a férfi szemébe nézett.
– Gyere, szivi! Nem vágyok másra, csak hallgass meg...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-21-2006 @ 08:40 am
Hozzászóló: zsezse (Ideje: 02-21-2006 @ 09:37 am) Comment: Megdöbbentő.-ez volt az első gondolatom. Majd pedig az, hogy minden árúvá vált az életünkben? Ha "csak úgy" meghallgatok valakit, akkor kialakul egy érzelmi kapcsolat, egy kölcsönösség, ami már intim és kötelez. Ha viszont fizetek érte, akkor csak egy szolgáltatás, üzlet és utána már semmi közünk egymáshoz...
Köszönöm, hogy megírtad. |
|
|
|
|
Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 02-21-2006 @ 09:39 am) Comment: :( - újabb tanulság, sosem tudjuk, hogy mi kell a férfiaknak és hogyan. Ha a lelkünk adjuk, a testünk akarják, a testünk, beérik a lelkünkkel is. Én testestől-lelkestől akarom, akit akarok! (Szeretem az írásaid, még reménykedem, hogy Márton története is folytatódik majd. Ribizlinek nagy puszi a távolból!) |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-21-2006 @ 09:44 am) Comment: zsezse:) köszönöm a hozzászólást! ha megdöbbentő, akkor jó. ahogy Balu mondja: egy jó ütés, nagy csodákra képes:)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-21-2006 @ 09:47 am) Comment: Luna:) van olyan is, hogy testestül-lelkestül, csak direkt ritkán, hogy értékelni tudjuk:) (Ribizli meg gyönyörű!! maga a béke, és elégedettség... másfél órás fájás után megszületett -ő már tudja, hogy ez milyen nagy dolog) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 02-21-2006 @ 10:54 am) Comment: Gyere szivi, nem vágyom másra, csak hogy meghalgathassalak.....
|
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-21-2006 @ 11:24 am) Comment: :)))) most épp le vagyok égve, de mihelyt lesz egy kis zsozsesz, megyek és kisírom magam a válladon. |
|
|
|
|
Hozzászóló: soman (Ideje: 02-21-2006 @ 12:26 pm) Comment: Remek tanmese, hülyültem volna szívesen, de már előtték előttem a poént, így nem alkuszom veled, ingyen meg nem köllesz! Hüp-hüp, kinek a vállára borulhatok akkor mostan? :)))))))))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-21-2006 @ 01:06 pm) Comment: nah, jó.. soman.. nincs alku! ötezerért meghallgatlak.. (csak neked két óra, azaz, kétszer negyvenöt perc!) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-22-2006 @ 07:46 am) Comment: Kedves Szemilla, nagyon éles szemüvegen keresztül látod a világot...Mindig belenyúlsz a sűrűjébe...Az érzelmek összetettsége, a reakciók...Írásod gondolatébresztő nagyon....:)))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-22-2006 @ 09:02 am) Comment: oh:) igazán köszönöm, Anna! néha elég nagy átok egy ilyen szemüveg, de ez jutott... :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Boszorkany (Ideje: 02-22-2006 @ 02:13 pm) Comment: Szia Szemi!
Nagyon tetszett ez az írásod is! És ha a dolgok mélyére nézek, a mondanivalódra, akkor be kell látnom nagy általánosságban igazad van. Mindig más kell, mint ami van. Viszont szeritnem ez ugyanyúgy ránk is, nőneműekre vonatkozik:)))
A levelet már írom NEked, amit ígértem és olvasom a történetet is, de kissé fáradt vagyok, ne haragudj, hogy lassan fog majd átérni:)
Puszi
Zsófi |
|
|
|
|
|