| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Akkor lett vége..? Ideje:: 02-21-2006 @ 09:49 am |
|
|
|
|
AKKOR LETT VÉGE..?
kertésznadrágos gumisünt loptam
Imre zsebéből szólt az óvodában: vigyél el!
hazavittem
s még néhány hazugságot
e kellékek azóta is velem vannak
akkor lett vége?
nem tudom
profi zsebeseket megszégyenítő ügyességgel
nyitottam résnyire
a felnőtt-lét dimenziókapuját
épp hogy csak be tudtam zárni
mikor már rohantak felém a vicsorgó szörnyek
nem nyitottam ki többé
soha sem
szerettem Zsuzsikát
ajándékot adtam szivacsdarabkát
jó lesz a babáinak örül majd
nem örült
zaklatásért feljelentett
az óvó néninél
akkor lett vége?
nem tudom
Rómeó voltam
s voltak kis Júliák
meghaltunk együtt
már ezerszer
nem adtam semmit soha többé
csak az ÉN-t darabolom
s osztogatom véres zsírpapírban
méretlenül
számolatlanul
álmomban az Ördöggel cimboráltam
játszottuk hogy üldöz
s én futok erőtlenül
már-már elkapott
mikor felébredtem
percekig nem volt hangom
átkiáltani a szomszéd szobába
s egyszer elaludtam
nem jött többé
egyedül tébláboltam a kongó
álom-folyosón
akkor lett vége?
nem tudom
azóta
(változtunk ugyebár)
százezernyi patás cimbora
markolászta már a kezem
s öklelt és taposott
nem fáj
csak sírok ha egyszer végre
angyalt álmodom
kőből építettük fel
az Orion űrhajót
fülkéjébe hordtuk
fakardjainkat
s uzsonnára akácvirágot
arcunk ragyogott mikor felszálltunk
tudtuk
nem jövünk vissza soha többé
nem leszünk már föld-lakók
akkor lett vége?
nem tudom
egymás nevét is elfeledtük
az űrbe hulltak a mosolyok
azóta ez a végtelen zuhanás
s az emlékek talpalatnyi földje is
szétporlik alattunk
ó csillagok
kicsi
hullócsillagok
Szeged, 2006. február 21.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-21-2006 @ 09:51 am
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-21-2006 @ 10:20 am)
Comment: "profi zsebeseket megszégyenítő ügyességgel
nyitottam résnyire
a felnőtt-lét dimenziókapuját
épp hogy csak be tudtam zárni
mikor már rohantak felém a vicsorgó szörnyek
nem nyitottam ki többé
soha sem"
- félelmetes gondolattársítás az első vsz. után. Nagyon jó vers, stevew! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 02-21-2006 @ 10:22 am)
Comment: Köszönöm, Netelka, hogy olvastál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lacoba (Ideje: 02-21-2006 @ 10:54 am)
Comment: Stevew nagyon klassz kis vers, ezzel a máig tartó bizonytalanságérzettel. Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 02-21-2006 @ 11:19 am)
Comment: Csatlakozom az előttem szólokhoz, és engedd meg, hogy Shakespeare-t idézzek: "színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő" ez jutott eszembe Rómeódról. (Néha jó lenne azért visszaszökni az óvodába, felnőtt fejjel...) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 02-21-2006 @ 12:53 pm)
Comment: Hahh! Fejet hajtok e sorok szerzője előtt, nagyon, nagyon OTT van! :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsezse (Ideje: 02-21-2006 @ 08:43 pm)
Comment: Kedves Stevew!
Számomra az a versed üzenete, hogy a gyermekkorral véget ér az ártatlanságunk. És az, hogy az emberiség is lassan belép a felnőtt korszakába és jó lenne már felelősséget vállalnunk Én-részeinkért.
Gyönyörű gondolatok, különös képekbe álmodva,,,,, Jó olvasni Téged!!!!!
Vad Erzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Zsuka49 (Ideje: 02-21-2006 @ 09:51 pm)
Comment: Nagyon szép gondolatok, klassz képekbe foglalva. Ügyes vers.
Gratulálok.:)))))
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 02-22-2006 @ 02:50 am)
Comment: Szia István! Versed elolvastam este, most is többször... Mélyen hatott rám, de ahogy írni szeretnék róla, nem találom a szavakat, csak ülök és nem tudok hatása alól szabadulni... "akkor lett vége?" "Nem tudom"sorok, drámaian törik meg a fájó múltad érzéseit. Hatásukra, Csak az lüktet bennem, legyenek bármilyen keserűek az emlékek, a reményt soha nem szabad elveszíteni. Hinned kell, jöhet még Júlia, aki csak rád vár, és jöhet szelíd pacika, amelyik nem akar szétmorzsolni téged.
Versedhez szívből gratulálok, Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 02-22-2006 @ 07:09 am)
Comment: Köszönöm a kedves hozzászólásokat. Zsezse, érdekes üzenetet hámoztál ki a sorokból... Talán ezért (is) kellenek az olvasók - hogy még az író előtt is rejtve maradt üzenetre rávilágítsanak... Porozi, a remény az, amit soha nem adok fel! Egyébként vidáman telnek napjaim - nem Rómeóként ugyan, s nem Júliák, hanem Judit mellett, ám hozzá képest Júliák csak színtelen, üres, kicsiny világszínpadi ripacsok... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 02-22-2006 @ 07:18 am)
Comment: Talán vége sosem lett igazából. Ahogy a csillagok figyelik utunk, úgy kisérnek az emlékeink. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: dutch (Ideje: 02-22-2006 @ 05:02 pm)
Comment: nem mondtam még? pedig tudod: de! |
|
|
|
|
|
