| csak ülök és hallgatok,
fejemben sugdosnak
cinkos gondolatok…
mennyi furcsa érzés,
mennyi kép, hang és hangulat,
mennyi íz, harag és remény,
ismerős és ismeretlen
személy, szeszély, emlék
és még mennyi villó pillanat
csigázza neuronjaimat!
csöpp agyamban a
hatalmas világ minden baja
körbeszalad, ó! istenem!
milyen világot dugtál
koponyámba?
egy maroknyi szürke massza,
benne tér és idő,
és benne millió kérdés,
és kérdésre kérdés…
látom, egy pap mormolja
imáját, és ki tudja?
tán isten meghallgatja,
egy fekete árny,
egy suhogó szárny,
egy bamba bomba
dönt életet halomba,
kavargó füst, dobbanó léptek,
nevetve ölni mennek,
tumor, dudor,
sok arc, mind komor,
halál, vihogó sakál,
és látom, mint zuhog az eső,
s mint tűzi nyársra a földet
millió villám,
sistergő hullám mint nyel el
büszke hajót,
és agyamban látom,
mint topog vágyón
sok éhező gyermek
tekintetét lesütve vádlón,
mint sír sok anya,
ha jön a rossz hír,
férfiaknak roppan csontja,
mázsás terhet emel,
hogy kerüljön kenyér az asztalra,
látom és hallom,
és ott kering valahol
agyamban a kérdés: hol?
hol a kacaj, hol a kincs?
eltűnt? semmi nincs,
mit látni kell? mi élvezet?
de igen, már látom,
éjjel csillog sok csillag,
nappal kéklik az ég,
és a réten a pipacs,
a piros ripacs szirmát szórja,
fent kacér dalra fakad
egy rigó, egy apró
lepke táncot lejt rá,
és enyhe szellő titkot
susog, víg patak zubog,
csillan a fény,
szem sarkában ott a remény,
emeli büszke fejét millió szegény,
s jussáért birokra kel,
ha kell, és látom,
mint gyűri anyjának
mellét egy gödrös kéz,
tej, édes méz,
szerelmi sóhaj, gyönyör,
diadalt ünneplő első, és a dal!
nemzetek közt leomló fal,
egy jó tréfa fakaszt
kacajra, színházban
tapsba kezd sok tenyér,
és finom kenyér, édes gyümölcs,
igét hirdető bölcs,
és ritmusba kezd a vers,
a poéták fején babér,
és kap, ki kér, héroszok
büszke melle, villanó elme,
váratlan szerencse,
gyönyörű élet éled…
itt, a fejemben
él a világ,
a kedves, és a galád,
mely talán nincs is,
talán csak képzetek
csesztetik az idegeket,
talán csak azt látom,
mit látni akarok,
ha akarom,
talán nincs is fájdalom,
nincs halál,
talán nincs is élvezet,
nincs születés,
se buja bál, se könyörgés,
se szerelem, se gyötrelem,
se kérdés, se felelet…
és talán nincs
kezem, se testem, se fejem,
talán… agyam sem… |
|
|
|
|
