Itt állok!Nem hallod!
Az ajtód előtt,
hiába kopogok,
rugok ,ordíbálok!
         -önmagam porig alázom

Nem engedsz be!
A szemembe nem mondod,
mit már úgyis tudok.
De kérdéseimre választ akarok!
           -vagy szeretnék,-nem is tudom

Ám legyen!Elmegyek!
Ha gyáva vagy arra,
hogy elém állj,felej nekem,
hogy megadd mi járna!
           -így a végére-azt hiszem

Nem könyörgök én ,már senkinek!
Főleg neked nem!
"Lekúszom" a lépcsőn
és elmegyek.
          -de könnyet nem ejtek

Remélem nem csalódok,
és az ablakból,
a függöny védeleme mögül látod,
ahogy megalázva odébb állok!
         -most légy boldog

De ne örülj!
A következő sarkon,
fejem megrázom,hajam hátradobom
s mi volt veled,azt mind hátra hagyom.
               -és nem bánom

A pillanat töredéke
elég arra,hogy
szívembe helyet csináljak,
utat nyissak:
egy új ,tisztább kapcsolatnak.