járom az álmok útját
mert a valóság kiselejtezett.
könnyű nektek emberek
kézbe foghatjátok tévedéseiteket.
de bennem csak az ver
mélyen, igazán gyökeret:
ami túl van az értelem felett,
és megmarkolni nem lehet
még ha papírra is veted.
virágzok, és hervadok én is,
míg itt alszok veletek.
magasat álmodok helyetettek,
de nagyobbat zuhanok ha elfejtetek,
ti, akiket szeretek;
miattatok nyitom tágra a szememet,
és csodálkozok rátok, mint egy kisgyerek.
még ne ébreszetek,
csak maradjatok, vigyázzatok rám.
nélkületek, vagy ébren köztetek,
meglátom a sok valóságot,
és elveszek. |
