linda ült a falhoz tolt kanapé támláján maga alá húzott lábakkal - épp
kényelmesen elfért így - és kis háromszög alakú pofiját az épp
elcseppenőre nyalogatott kézfejébe törölgette. amíg a cicáját figyelte
elég egyszerűnek tűnt ez a művelet, viszont, hogy neki magának
kellett csinálnia, bonyolultnak bizonyult. addig törölgette magát, amíg
teljesen száraz nem lett mind a két bőrfelülete. hosszú percek alatt
sikerült csak elérnie ezt az állapotot. tisztálkodásnak nevezik ezt a
folyamatot, legalábbis elméletileg. mire végzett az első menettel, nem
érezte magát tisztábbnak. egyáltalán nem. sőt, piszkosabbnak. talán,
ha az egész testét összenyálazza ily módon, akkor nem lesz ilyen
kényelmetlen érzése azzal a nyállal kapcsolatban, ami a testére került.
elkezdte megin nyalogatni a kézfejét.
kulcs csörrent a zárban. linda lélegzetvisszafolytva figyelt, mintha még
a füleit is billegtette volna előre-hátra. irma lépett be, a nővére. tovább
nyalogatta a kézfejét. nincs semmi baj. ismerős.
irma megállt linda előtt, ledobta a táskáját az egyik székre, a kanapéra
a kabátot. linda odapillantott, de nem mozdult meg. nem esett ahhoz
elég közel. irma csípőre tette a kezeit.
-mondd, meddig akarod még ezt csinálni?
linda beletörölte a nyakát a mancsába. halk nyávogó hangokat
hallatott irmára nézve nagy szemeivel.
-hát, kicsim, te tudod, ha ettől jobban érzed magad... csak az ablakon
ne ugorj ki.
irma a konyhába ment, feltett főni egy adag kávét, megmosott néhány
gyümölcsöt, elkezdte feldarabolni. időközben linda nekilátott a hajának,
bár nem hitt a tisztulásban. de ne feledjük el, ő egy macska és a
macskák így viselkednek. időnként teljesen érthetetlen okoból
összenyálazzák magukat az apró kis mancsaik segítségével.
cirmi, a testvérek közös keverék cicája besompolygott a szobába,
hozzádörgölőzött a szék lábához - vakarta az oldalát és a hátát; linda
is kipróbálta már, igen kellemes érzés - majd irma kabátján
keresztülmászva felugrott a kanapétámlára linda mellé. bánatos
szemekkel rányávogott a lányra, ő meg vissza a cicára. linda
odanyújtotta a fejét cirmihez, kölcsönösen megsimogatták egymást,
pusziszkodtak.
irma bejött, a két cica közé terített egy műanyag abroszt, letett egy
tálkát teli darabolt gyümölccsel, mézzel és citromlével leöntve. mind a
ketten hozzádörgölőztek a kezéhez, halk mormogó hangot hallatva.
cirmi lindára nézett; ha ember lett volna, talán valami büszkeségféle
lett volna a szemében, mint amikor egy edző néz az olimpiai aranyat
nyert tanítványára. elkezdtek enni.
csöngetés hallatszott. irma mondott valamit a kaputelefonba, sajnos
nem lehetett hallani, mert túl közel tartotta a kagylót a szájához.
feszülten ettek tovább.
miki, irma barátja lépett be az ajtón. meghökkenve állt a fucsa látvány
előtt.
-hát ezzel meg mi történt?
-a barátja tegnap szakított vele - legyintett irma. - azt mondta azért,
mert olyan, mint egy macska. csak azért, mert az egyik munkatársával
elment kávézni. erre hazajött, levetkőzött bugyira, melltartóra, azóta
nem hajlandó normálisan viselkedni - linda morgott egyet. - bocs. azóta
nem hajlandó emberként viselkedni.
miki óvatosan elkezdett a kanapé felé araszolni. linda abbahagyta az
evést, kiegyenesedett. a körmeit belemélyesztette a kanapéba. miki
felé nyúlt, meg akarta simogatni. linda fújt: felső ajkait felhúzva
vicsorgott és levegőt eresztett ki a torkán, a fogai között. miki hátrált,
leült az egyik székre az asztalhoz.
-azt hittem macskaként barátságosabb lett.
-á! ne is törődj vele, majd megkedvel. kérsz kávét? most főztem.
-az jó lenne...
irma matatott valamit a konyhában, aprót sikkantott. ragyogó arccal
jött vissza, egy bögre tejeskávét tartott a kezében, a másikban tejet
meg egy lapos tálkát. miki mosolygott, elvette a tálkát, a tejet; a tálkát
letette a kanapé elé, tejet töltött bele. linda ezzel mit sem törődve
falatozott tovább. cirmi abbahagyta az evést, dorombolva
hozzádörgölőzött gazdija arcához, leugrott a tálka mellé, ivott belőle.
miután ivott, odasétált mikihez azzal az aranyos billegő járásával,
felkapaszkodott az ölébe, lekuporodott.
linda mindezt elkerekedett szemekkel nézte végig.
elképesztő! az ő saját cicusa!...
|
