Ha már nem segít a szó,
sem a könyörgő könnyek,
akkor vádolj engem,
s rakj, hol az emlékkövek
várják a porrá zúzást!

Ne kövess meg engem
beteg lélek vagyok.
Próbálok úgy álmodni,
akárcsak Te, vagy azok,
kik nem várnak megváltást!

Felébredni próbálok,
de tükör van mindenütt,
olyan mély, hogy megláthatom
mindazt, mi lényegünk.
Csak így lehetek csalódás!

S, ha utálat csillog másban
attól, mit gondoltam, csináltam,
hát mondd azt: „Csalódtam!”
Egy beteg lélek odébb áll...
De nem vakon, és nem eltemetve!

2006.03.02.