Emlék
A hegyre felkígyózó út
erdőben kanyarog,
a régi szép emlékeimmel
egymagam vagyok.
Falu szélén kicsi utca,
benne sok gyerek,
s az egyik kapualjban
unokáját váró nénike.
Emlékszel-e,mondd
a sok forró nyárra,
a régi barátok közt
a szomszéd lányra?
Barna hajára,
félénk szemére,
vad, lázadó
természetére,
az első táncra vele,
s hogy kié volt akkor
szerelmes szíve?
Foci közben a pályán,
az a rengeteg hülyeség,
és ráadásul Esbetának
is csúfoltad még!
Boldog idők,
szép emlékek,
vissza sose térnek,
de ha megkérnél rá,
elmesélném néked!
2002.
(T) |
