Más-Világ

Itt ülök magányosan merengve,
bezárkózva csendben a fejembe.
Szemem nyitva, de mégse lát,
lelkem elrabolta az a Más-Világ.

Eljött értem újra a képzelet,
s zord életemről szépeket képzelek.
A percek ,órák, napok elfogynak, 
fejem felett az évek lassan elkopnak.

Írom a verseket, de minek?
Úgysem olvasom fel senkinek.
Majd előkerülnek véletlen, maholnap,
vagy akkor ha már engem hantolnak.

Mire kinyílik síromon a sok virág,
rájössz, hogy volt bennem
egy szebb világ.
Boldog, jobb, kedves és békés,
de látnod kellett volna hozzá
a csillagok fényét!