| Fájdalom és halálszag kering a hantokon.
Kitoloncolt, vasravert emberek.
Ebeknek való bűzlő hús,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Acélból kovácsolták a bosszú kardját,
Majd megfenték a kövön, ami álott a vérben.
Keresték hadistenük hívószavát,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Gonoszvarázslók teremtenek, új igét a földön.
Kegyeletes, egyszerű halált osztanak.
Börtönbe zárják a szeretet és a békét,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Kinek most ártanak a kínok, lidérc és ármány,
Sorsára hagyott fuldokló a tengerben.
Édesanyjukat látják meghalni a vízben,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Te, aki játszótársa vagy a sorsnak,
S te, aki szintén képzelődsz!
Azt hiszed, majd futni hagynak és elengednek,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek?
Hidat építenek a képzelet gátjára,
Majd szavakkal bombázzák az embereket.
Írígylésre méltóan tartják a terheket,
A feketefüstböl előlépő éhező gyermekek.
Arénák épülnek a senki földjén,
Vagy az akié volt, már halott.
Temetésre emlékeztető gyászmenet,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Imába foglalt kívánság, egyszerű üzenet.
Oltsátok el a templomok tüzét!
Helyet akarnak és némi élelmet,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
Szivek dobogására ébred a hajnal,
Aki ártott nekik az most meghal.
Sírásból szított gyűlölet, amit hirdetnek,
A feketefüstből eőlépő éhező gyermekek.
Nézni könnyű, látni fáj, hogy országod
Nem csak zöldelő szép határ.
Had olvassák majd később, milyen jót ettetek,
A feketefüstből előlépő, éhező gyermekek.
|
|
|
|
|
