| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A Kutya éve Ideje:: 03-07-2006 @ 07:33 am |
|
|
|
|
| Amikor megszülettünk, összedugtuk gomb orrocskáinkat, s egymást nyaldosva szuszogtunk békességben meleget, oltalmat keresve. Mikor egy kicsit nagyobbacskák lettünk észrevettük a körülöttünk levő világot, s rájöttünk, hogy fogaink, karmaink vannak, ami fegyverünk lehet minden rossz és gonosz dolog ellen. Észrevettük, hogy a kíváncsiságból, érdeklődésből sok mindent megtudhatunk a környező világból, s tanulással előbbre juthatunk a kutyatársak között. Amikor felnőtté váltunk, egyre magányosabbak lettünk, és csak a mindennapi élelem megszerzése volt a célunk. Kijelöltük revierjeinket, s csak a nekünk tetsző kutyákat engedtük ezek közelébe. Ha csontot kaptunk, megmorogtuk, elkergettük a felénk közelítőket. S nem adtunk belőle alomtestvéreinknek sem. Amikor ivaréretté váltunk kerestük a megfelelő szukát, hogy párosodhassunk, s utódokat neveljünk fel. Sokszor hágtunk meg a nagy kajtatásban olyanokat is ösztönből, akiktől nem születtek utódaink, mindegy vörös barna vagy világos színű volt az illető. Erről a szokásunkról, bizony később sem szoktunk le, öreg kutya korunkban sem. Végül csak ráakadtunk arra, aki további életünkben együtt fut velünk, akivel együtt keressük meg élelmünket, együtt neveljük kölykeinket. A keresésben más kanokkal gyakran keveredtünk harcba, s vagy elüldöztük őket megtépázva bundájukat, vagy odamutattuk nyakunkat a megadás jeleként. Szukát cseréltünk, elmartunk magunktól, magunkhoz édesgettünk, vagy ők kerestek föl minket felkínálkozva. Általában szagról ismertük meg jó és rosszakaróinkat. Ebben azért néhányszor hibát követtünk el, s emiatt gyakran elkergettek minket, ellátták a bajunkat. Vezért választunk magunk közül, kinek ugatására odafigyelünk, akkor is sokszor, ha hamis hangon szól, követjük, de nekünk csak a morgáshoz van jogunk. Éjszakánként gyakran üvöltünk a magánytól, s gyakran vonítunk akkor is, ha mindenünk megvan. Van, amikor megunnak minket s kiraknak valami idegen helyen, vagy magunk tévedünk el, de akkor is túl kell élnünk, s harcolnunk kell kutya létünkért. Hiszünk a Canis maiorban, mert győztesen akarjuk megvívni a nagy küzdelmeket az óriási velőscsontért. Amikor megöregszünk, és öreg kutyák leszünk, fogatlanként védtelenné válunk, s egy-egy jó szóért életünket áldozzuk, s bár sokszor belénk rúgnak, elkergetnek minket, mi mégis hűségesek maradunk addig, míg megtérünk őseinkhez az örök vadászmezőkre. Kutya nehéz év lesz, de reméljük nem kerülünk ebek harmincadjára, különben is az ebcsont beforr. Szimatra fel, ugatni kell. Valahogy így. Nyaúú, beüü. Vaúúúúúúúúúúúú…. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-08-2006 @ 08:21 am
| Hozzászóló: veva (Ideje: 03-08-2006 @ 10:20 am)
Comment: Akár még jókat kacarászhattam is volna a felvázolt kutyasorson, ha nem érezném, hogy mennyire átvihető az értelem... ;) |
|
|
|
|
|
