Belőled sosem elég.
-Hogy osszalak be?-
kérdezem magamtól,de "rádnézek",
és látom:megint alulmaradok.

Pedig mindent megteszek,
hogy a huszonnégy pici szeletet,
úgy "egyem meg",hogy mindenkinek jusson,
barát-dolog hoppon ne maradjon.

S lám megint elrontottam!
Az egyik szeleten túl soká "nyammogtam".
Időm elfogyot:a napnak vége,
ki várt épp, ahhoz nem érkeztem meg...

Na majd holnap máshogy lesz!
Korán kelek,lesz időm mindenre:
munkára-barátra-dologra,
semmi ki nem maradhat.

A huszonnégy szeletet úgy osztom be:
hogy jó legyen,nekem s mindenkinek.
A baj csak az :hogy magamnak,
minden reggel ezt igérem...
És mégis mindig elkésem!