| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Márvány-Ember Ideje:: 03-10-2006 @ 07:15 am |
|
|
|
|
| A turistacsoport cseverészve állta körül a díszes, dinamikusan égbe szökő tornyú, kupolával zárt márványpalotát.
Néhányan fényképezőgépjüket kattogtatták műfogsoraikat villogtatva össze a vakuval. Mások egymás zacskóiból rágnivalókat ropogtattak. A hölgyek kalapcsodáikban forgolódva csicseregtek csupa jelentéktelen dologról, az urak megfontoltan társalogtak az eklektika jellegzetességeiről.
Egy magas, soványnak tűnő férfi vált ki közülük és a palota egy láncokkal lezárt részéhez téblábolt.
Láthatóan nagyon egyedül volt a tömegben.
Mondhatnánk magánynak is ezt az érzést, bár ez nem igazán volt nevezhető annak,
inkább kiürültnek, elesettnek, hervatagnak érezte magát.
A lelke didergett.
Kételyek, kínok feszegették belülről, s úgy vélte, nincsenek olyanok, akik önzetlenül átérzik gondjait, árvaságát.
Amikor lenyomta a súlyos ajtó cizellált kilincsét kissé megijedt nyikorgásától, de a látvány, amit szeme befogadni engedett inkább felderítette, örömmel töltötte el.
Egy kör alakú, középről csillagszerűen szétfutó, korinthusi tartóoszlopokkal díszített
márványterembe jutott, ahol a csend markolni valóan takarta be a múltat.
Az oszlopok között ékes talapzaton istenek és hősök kőbe meredt szobrai állottak.
Olyan férfiak magasodtak itt, akik nagy tetteket, csodákat hajtottak végre ahhoz, hogy az utókor így emlékezzen róluk.
Egy-két talapzat üresen állt, a nagy átrendeződés miatt, és újabb dicsőséges tettek elkövetőire várt.
Megpróbált felkapaszkodni az egyikre, de hamar letett róla, tudván azt, hogy ő nem
igazán való közéjük.
Inkább lentről nézte szépen kidolgozott izmaikat, bátorságot sugárzó tekintetüket, azt a megragadott pillanatot, melyben a szobrász ihletettségében ábrázolta őket.
Tudta, ő nem tartozhat ebbe a sorba.
Nem sorakozhat fel mögéjük sokadikként, vagy egyként a sok között, numero iksz múzeumi leletként.
Erőt adott neki a tudat, más elmúló esendősége.
Kezével végigtapogatta testét.
Itt ebben az ősöket idéző csendességben döbbent rá hús vér férfivoltára, arra, hogy nem csak szelleme, lelke van, hanem teste is.
És ez a fontos, az élő valóság, nem a kőbe vésett örökösség, az idők szárnyán elsuhant múlt.
Kezdte egyre jobban érezni magát.
Felszabadítva magát a gátlásoktól, lángra lobbanva saját tüzétől vadul táncolni kezdett a kupola alatt.
Élettel telt meg a veretes csönd.
Volt kedvese nevét kiáltotta.
Hallotta, a visszhang hogy emészti el fülében, hogy teszi megismételhetetlenné
a számára egykor oly fontos nevet.
Az ajtó mellett egy embermagasságú velencei tükör állt.
Egész közel lépett hozzá.
Ziháló lehelete párája befedte a foncsorozott üveget.
Elmerengett saját képmásán, fájdalmasan szenvedő külsejét vizsgálva.
Kihúzta magát, és rádöbbent milyen kishitű volt önmagával szemben.
Egy jó tartású, sudár férfi állt a tükörben, olyan, aki tud bízni magában, s nem ijed meg saját árnyékától.
- Nicsak, még tudok mosolyogni – állapította meg.
- Aki mosolyogni tud, akörül minden, mindenki széppé válik – gondolta tovább.
Újra teleszívta tüdejét levegővel.
Érezte, amint a vér lüktet, szétáramlik testén, s eljut a legrejtettebb hajszálerekbe is.
Egyre elégedettebb lett.
Úgy érezte, mintha egy súlyos tehertől szabadult volna meg, kitáncolva magából a fájdalmat.
Könnyűnek, megtisztultnak érezte magát.
Repülni szeretett volna tovább, végiglengeni a termet, s barackot nyomni az öreg Zeusz, Héraklész és a többiek fejére.
A kupolából a fény szétáramlott, s nap sugarai szemébe szaladtak.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-10-2006 @ 07:15 am
| Hozzászóló: soman (Ideje: 03-10-2006 @ 09:43 am)
Comment: No, ez is tetszik! Bár ilyen egyszerű lenne, amiről írsz. Remekül átjött. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 03-10-2006 @ 05:08 pm)
Comment: Mint egy jelenet egy filmben...jól láttatad az egészet....Tetszik a stílus ahogy leírod a részleteket....:)))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 03-10-2006 @ 08:12 pm)
Comment: Naja, önmagunk kishitűségét legyőzni ha nem is herkulesi, de figyelemre méltó feladat.... a többi már gyerekjáték. Vagy nem így mondja a fáma? :) |
|
|
|
|
|
