Gyenge kezem lehanyatlik, Földre hull a pohár. Láztól zörgő szívemhez Nem vezetlek tovább.
Forró tengereken, lánghajómon fekszem, Hol hűsitő kék szelek szállnak el felettem. Tüzes, forró szemmel a tengert bámulom, Őrangyalim szállnak ott, arany szárnyakon.
A szelek úrasszonya simítsa meg arcom, Zörgő szívem! nem ez lesz az utolsó harcom! Szelek úrasszonya! hűsítsd le most orcám, Állítsd meg e tüzet poklának tornácán!
Hasogató fejem fájdalmát is fékezd: Istennő mivoltodban nem tudod, mit érezz, De rajtam segíts, megtisztító vihar! Megtépted a fámat, megölted az ihart!
Bocsáss reám álmot, szelek sólyoma, Hogy könnyű álom hátán a láz lebegjen tova. Hűsítő vihar táncoljon testemen, S ne hagyja el honát a Sötét Kegyelem! |