akkor
majd gondosan félreállsz,
majd nem használsz nagy szavakat,
majd nehezebben mondod ki a dolgokat,
már nem tartod sajátodnak a csillagokat,
majd ha lehet, inkább csendben maradsz,
mindegy lesz neked, mi volt, mi maradt,
majd ha tévesztesz se a fájdalom miatt,
és gyakran ismétled meg magadat,
majd a tömegből sem hallod ki a hangodat,
majd minden olyan lesz mint egy fénymásolat,
aztán a másolatról is egy újabb másolat,
magadat se bántod majd, nem hogy másokat,
a színeket se akarod majd, csak a kontúrokat,
majd nem tartod sokra a megoldásaidat,
és a valóságra sem pazarlod a vágyaidat,
csak majd várod, várod nagyon az álmadiat;
és majd fekszel oldalt, vagy háton,
kitakarva, vagy nyújtózva a teljes ágyon,
de mégis az éjszaka csak úgy lesz a tiéd,
ha nem ébredsz fel, és a riadástól is csak az véd
ha annál mélyebben újra alszol;
'szóval ha mindez eljön,
keress meg engem,
mert dolgunk lesz nekünk,
akkor.'*
(*maradandó változások)
|
