(forgatókönyv vázlat)
" Látod, az ember bűvös kört húz maga köré, és mindent kizár belőle, ami nem felel meg titkos játékainak. Valahányszor az élet áttöri a kört, a játékosok kicsik lesznek, szürkék és nevetségesek. Akkor az ember új varázskört rajzol, új védelmet épít ki magának. "
Gyorsított, "némafilmes" mozgás, széles gesztusok, időnkénti kimerevítések, mint amikor a moziban leáll a gép. Megfilmesített színpad vagy színpadiasított mozi, ahogy tetszik.
" Arra kényszerültem, hogy a valóságban éljek. "
Az alapötlet Franz Kafka világára, motívumaira épül, főleg az atmoszférára, a jellemekre, és leginkább az életérzésre koncentrálva.
" Az ember nem élhet két világban, választanunk kell."
Nem tudok állandóan hol az egyikhez, hol a másikhoz menekülni. Nem tudok.
" Hol húzódik a határ az " ÉN " és " MI " között? "
Egyáltalán el lehet-e választani a kettőt.
A szereplők:
Zongorista, Költő, Idegen, Férfi, Nő, Fiú, Lány, Y
A tér:
Csupasz terem. A nézők U-alakban ülik körül a teret, tehát egy fal marad üresen. Az üres fal előtt kb. a játszótér feléig néhány csupasz villanykörte biztosítja a világítást. A szemben lévő fal előtt, a nézők lábainál, egy földre helyezett reflektor egészíti ki a világítási apparátust. A reflektor mellett, a nézők széksorai közé van beékelve a Zongorista helye, egy szék, egy asztal (kicsi) kijelölve. Egyébként a tér üres. Minden egyéb kellék, tárgy a szereplőkkel kerül be a játéktérbe.
Dramaturgiai síkok:
Három dramaturgiai sík van. Az egyik az előttünk vetített film dramaturgiája, önálló cselekménysorral, sajátos viszonyrendszerrel. A második síkot a Zongorista és a nézők, illetve a Zongorista és a film viszonya határozza meg. A harmadik sík akkor jelenik meg, amikor a film szereplői kilépnek filmbeli szerepükből, majd magából a filmből is, ezzel egy közegbe kerülnek a Zongoristával és a nézőkkel.
A történet:
A Zongorista fogadja a terembe bevonuló nézőket, mindenkinek segít helyét kiválasztani. Miután mindenki leült, a nézőtér elcsendesedett, a teremfény elalszik. Ismert dallamok csendülnek fel a Zongorista játéka nyomán, ám továbbra is sötét van. A Zongorista félbeszakítja a játékot, elnézést kér s egy zseblámpa fényénél matatni kezd az asztalán, majd újra belefog a zongorázásba. A sötétséget, hirtelen szemet bántó vibrálás töri meg, homályos alakok sziluettjeit látjuk néhány pillanatra felvillanni. A vibrálás is megszűnik, ismét csend és sötét van. A Zongorista bosszúsan fog hozzá a hiba elhárításához, sürün elnézést kérve a nézőktől. Nem sikerül fényt csinálnia a játéktérben, tehetetlen dühében az asztalra csap. Ettől ismét megindul a vibrálás, néhány másodperc múlva a fény beáll a normál értékre. Kezdődhet a játék. Indul a film. A Zongorista, miután elindult a játék, újságot vesz elő, tízórait, zseblámpa fényénél olvasni kezd. Kezében néha zizeg az újág. A filmen eközben bemutatkoznak az egyes szereplők, néhány rövid gesztussal. Megelevenednek a figurák. A Férfi és a Nő évődnek egymással, egy almával játszanak. Az Idegen figyelmét felkelti az alma, mire a Férfi elrejti előle. Vált a kép, miközben a Zongorista - aki nem a filmet nézi - felnevet, és jóízűen falatozni kezd egy almát. A Fiú megpróbálja megszerezni az almát, neki sikerül. Kettétöri, felét visszaadja, másik felével elindul a Lány felé. Nem jut el a céljához, Y. magát kelletve útjába áll. A Fiú félénken elfogadja az ajánlatot, mire a kacérkodást befejezi Y., és az almát kéri. A Fiú nem adja, erre eltaszítja a Nő és visszasétál a helyére. A Fiú a lányhoz fordul, miközben az almát leteszi a földre. Felemeli a lány fejét, miközben a fény vibrálni kezd, majd a kép megáll, a film elszakadt. A Zongorista ijedten próbálja ismét mozgásba hozni a játszókat. Reménytelenül. Egyre idegesebben kér elnézést a nézőktől. Lekapcsolja a zseblámpát, iszonyú zörgéssel lever valamit az asztalról, mire megszólal az asztalon lévő vekker. Felkapja, odaszalad vele egy nézőhöz, megkérdezi a pontos időt. Beállítja az órát, visszaül a helyére, és zongorázni kezd. A zenére a fény vibrálni kezd, folytatódik a film. A Lány felveszi az almát, enni kezd. A Fiú bűntudattal az arcán csak piciket harap az almából. Megmozdul a pokróc. A Költő kászálódik ki alóla. Fölpattan, izgatottan körülnéz, ránéz a karjára, mintha órája lenne, de nincs. Ebben a pillanatban megszólal a vekker, a Költő meghajol, majd villámgyors mozdulatokkal szedegetni kezdi a földön lévő papírdarabokat. A pokróc mélyéről lerágott ceruzacsonkot halász ki. Hasra vágja magát, és írni kezd. Az Idegen és Y. egyszerre fordul felé. A Nö nevetni kezd, az Idegen szigorún nézi. A Férfi a lerágott almacsutkát eldobja. A Költő befejezi az írást. Hirtelen a gyomrához kap, teste görcsberándul, arca eltorzul. Y. kárörvendve figyeli. A Költő lassan megnyugszik, teátrálisan jelzi, hogy sétára indul. Feltápászkodik, pokrócát a hóna alá kapja, elindul. Észreveszi az almacsutkát. Óvatosan körülnéz, majd cipőjét fűzve hirtelen felkapja. A Férfi és a Nő harsány hahotában tör ki. A Zongorista ijedtében kiejti a kezében tartott zseblámpát. A Költő zavarában becsomagolja az almacsutkát egy papírba és zsebrevágja. Az Idegen, aki látta, szánakozva vállonveregeti, a Költő önérzetesen rendreutasítja. Az Idegen, mint akinek minden mindegy elfordul és visszamegy a helyére. A Férfi és a Nő nagy kíváncsisággal veszi körül a Költőt, aki bonyolult magyarázatba kezd, az almát illetőleg. Eközben Y. egészen a háta mögé lép, ezt érzi a Költő és visszafordul. Mint aki nem hisz a szemének, maga elé bámul. Mire visszanéz a lány már nincs sehol. Bocsánatot kér a Férfitől, és visszarohan a kuckójába, ahol sebesen írni kezd. Sötét lesz. Majd kis idő múlva világos. A film megy tovább. A Fiú és Lány szemmel láthatóan tanakodnak. A Lány lassan feláll, és a Férfihez indul. A Költőről beszélgetnek. A Férfit a Lány érdekli nem a beszélgetés. A Fiú ezt észreveszi és közbelép. Látványos féltékenységi roham. A két férfi dulakodni kezd, a Zongorista kezdi élvezni a filmet. Vibrálás. A Zongorista állította meg a filmet. Visszatekeri néhány kockával, majd biztatva a küzdő feleket, újra indítja a filmet, miközben nézi a közönség reagálását. Az Idegen és Y. a zajra odarohannak. Ki-ki a maga módján próbálja a csendesíteni a küzdő feleket. Nagy nehezen megnyugszanak a kedélyek, sőt egymás nyakába borulva nevetnek az előbbi abszurd helyzeten. A Költő feláll, kimegy közéjük. Félreérti a helyzetet, harsányan kacagni kezd. Hirtelen észreveszi Y.-t, abbahagyja a nevetést, s a lányhoz lép. A lány magát kelletve félrevonja. A többiek döbbenten bámulnak, majd óvatosan, minden feltűnés nélkül, közelebb húzódnak hozzájuk. A Költő és a lány jelenete egyre izgalmasabbá válik, de a befejezés egyre késik. A Zongorista is szemmel láthatóan egyre izgatottabb lesz. A Lány a Költő őszinteségét cinizmussal fogadja. A Költő erről nem vesz tudomást. A többiek egyre izgatottabban várják a végkifejletet. A Költő azonban kézcsókkal elbúcsúzik a lánytól, és boldog mosollyal az arcán visszavonul. A Zongorista csendben dohog a helyén. Y. teljes értetlenséggel fogadja a helyzet alakulását. Az Idegen felkeresi a Költőt, aki szívélyesen fogadja. Az Idegen felvilágosítja a lány kilétéről, de a Költő nem hisz neki. Kimegy, megkeresi a lányt. Elmesél neki egy történetet. A mese alatt Y. megjeleníti az elmondottakat, egy tiszta, őszinte Nö figurája bontakozik ki. A lány megerősíti a Költő elbeszélését. A Költő üdvözült arccal rohan vissza az Idegenhez, aki szenvtelen arccal hallgatja. Az Idegen feláll, elmegy a Férfihez és becipeli a Költő kuckójába. A Férfi megerősíti az Idegen álláspontját. A Költő teljesen összetörik. Eközben a Fiú öngyilkosságra készül. A Lány rémülten rohan a Költőhöz segítséget kérve. Mindenki felpattan, elállják a Költő előtt az utat, a Költő megpróbál kijutni, de mindig szembejövő emberekbe ütközik. A Fiú közben végez magával. A Költő még a holtesthez sem jut el. Kimerülten összeroskad. Az Idegen felajánlja, hogy elmeséli neki a látványt, miközben ez történik, a film megint elszakad. A Zongorista megpróbálja a helyzetet menteni. A film azonban nem akar elindulni, erre nekilát a közönség szórakoztatásához. Megpróbálja eljátszani a film hátralévő részét, bohóckodik. Rimánkodni kezd a vászon előtt, majd visszarohan az asztalhoz, csörömpöl, zörög, a film nagy nehezen elindul újra. A mozgás azonban gyorsabb mint az előbbiekben, a Költő egyedül marad a szobájában, elkeseredését a legszélsőségesebben demonstrálja: megharapja saját ujját. Kétségbeesésében sírva fakad. Felkerekedik, hogy még egyszer végig járja az utat. Az első ember, akibe beleütközik az öngyilkos hullája. A zsebéből elővett koszos papírra ráírja nagybetűkkel: A kirakatok tele vannak! . Istenhez fohászkodik: a kegyelem órája lejárt. A Zongorista értetlenül nézi a filmet. Nem ennek kellett volna történnie. A Költő felkeresi a többieket. Mindenkit odacipel a hulla mellé. Figyeli az arcokat. Közömbös, cinikus, részvétnélküli tekintetek. Elkeseredetten bámul le a vászonról. A Zongorista megpróbálja megállítani a filmet, de nem megy. Ekkor megpróbálja a nézők figyelmét elterelni. Igyekezete már - már az őrülettel határos. Eközben a filmen érződik, hogy valami rendkívüli változás történt. Az addig szokásos felpörgetett mozgások, gesztusok közé, természetes emberi mozdulatok, arckifejezések vegyülnek. A Zongorista már nem képes úrrá lenni a helyzeten. A film szereplői egyre kevésbé felelnek meg a filmbeli figurájuknak. Még gépiesen továbbviszik az eseményeket, de mozgásuk töredezett, egyre görcsösebb. A filmbeli szituáció szerint a Költőt kellene megnyugtatniuk, kinek - kinek a jelleme szerint, ám látszik, hogy ki-kizökkennek a szerepükből. Hatalmas villanás. A Költő görcsös erőfeszítéssel kitépi magát a film síkjából. A filmbéli kép fokozatosan darabokra törik. A film síkja eltűnik, mindenki azonos térben mozog, a Zongorista, a nézők, a szereplők is. A szereplők megszégyenülten, mégis fenyegetően állnak a csupasz térben. A Zongorista a látványtól félőrülten kirohan, majd visszarohan a vekkerért. Hóna alá kapva, diadal-üvöltéssel újra elrohan. A szereplők döbbent csend után, némán kisomfordálnak.
Vége.
Fény.
|